Vasárnap

Ahogy már írtam, Andrew szerdán elég gyökér volt, de csütörtökön főleg. Érezte, hogy ludas, mert pénteken úgy viselkedett, mintha kicserélték volna. Ő egyébként nem rossz főnök, ilyen szempontból. Mert persze vannak az embernek rossz napjai, de neki el lehet mondani, hogy igen, ma egy f*sz voltál. És szerintem tényleg akar is változtatni. Ma például behozott két nagy doboz fagyasztott borsót, és elkezdte a földhöz vagdosni, hogy feltörje, mert egy nagy tömb volt az egész. Kérdeztem is tőle, hogy mit csinál, mert elméletileg étel nem lehet a földön. Minimum egy műanyag ládát kell leraknunk a földre, mert még egy doboz sem lehet a padlón. Engem már vagy háromszor figyelmeztetett erre, gondoltam itt az ideje a visszavágónak. Megköszönte, hogy szóltam, és hogy igazam van. És adtam neki egy eszközt, amivel esetleg fel tudja törni a tömbbé fagyott borsót. Ez a cucc műanyag ládák kinyitására szolgál, fémből van, hasonlít egy F betűre. A Tavernban Bibi elmondta Andrew-nak, hogy rosszul esett neki, amikor leordította csütörtökön. Ha direkten nem is, de valamilyen szinten bocsánatot kért tőle.

Általában nyolcan-kilencen vagyunk a konyhán, miután a morning shift hazamegy. Most viszont Julio, Ana, Bibi day offon volt, Dita és Laura Nate-tel volt Tracy Strong-ban. Ez azt jelenti, hogy Jackie, Siya, én és Andrew voltunk, ami rohadt kevés ember. Ráadásul hal volt a vacsi, ami miatt rengeteg mosogatásra váró tepsi keletkezett. Siya meg nagyon de nagyon lassú. Amikor dolgozik, beáll a slow motion üzemmódba. Annyira, hogy teljesen felb*szom rajta magam a nap végére, meg főleg olyan időszakban, amikor kapkodni kell. Ahogy írtam, három ember szükséges a dishroomban, de mivel ez kivitelezhetetlen volt, én és Andrew maradtunk ott. Meg is dicsért, hogy milyen jól űzöm itt az ipart. Hát mondom minden nap gyakorlom, jóhogy gyorsan tudom rakosgatni az edényeket, nem úgy, mint ő. :) De ahhoz képest, hogy a dirty side-ot csinálta emberhiányban, elég jól tolta, én csak párszor segítettem be. Több mint egy óra volt, mire végeztünk. Utána elkezdtem takarítani a masinát. Fél kilenckor mondta, hogy menjek haza. Megkérdeztem tőle, hogy mi lesz a dishroom-mal, mire azt mondta, hogy majd ő befejezi. Azért kicsit megsajnáltam, és elgondolkoztam rajta, hogy befejezem a melót (kb 15 percet jelentett volna). De aztán mondom mégse... 7 napból 6-ot dolgozom, napi 9 órában, nem vagyok Vöröskereszt. Ő többet keres, mint én, úgyhogy kibírja.

Szerintem 1 órát még simán eltölthetett a konyhában, mire mindent megcsinált. Még fel kellett mosni, letakarítani az asztalokat, szemetet kivinni, a hatszázezer hűtő hőmérsékletét ellenőrizni, elmosni a tepsiket stb...A tepsimosás meg tökölős, mivel háromfázisú: mosószer, tiszta víz, majd sanitizer-es víz. Mindenkit hazaküldött, amikor a munkaidőnk lejárt, így jár a pirospont Senior Frijoles-nek. Tudniillik csütörtökön volt vagy 9 óra, mikor a többiek végeztek a munkával.

Offolok: Ditának még mindig rögzítve van a karja, de már nem fáj neki folyamatosan. Csak nem tudja felemelni. Én nagyjából helyrejöttem, a tenyerem egy része már nem lila, hanem barna :D és már csak egy kicsit fájdogálok.

Zárom soraimat, és légyszi ti is írjatok, hogy mi van veletek! Pusziii :)