Day of Independence

Mivel aznap a day off-omat töltöttem, ezért rengeteg időm volt ráhangolódni az esti tűzijátékra. De e helyett neteztem egy jót, aztán ebéd után skype-oltam anyával és Csillával. Gyorsan eljött az este, vacsora után visszamentünk a kabinba, felaggatni magunkra minél több réteget, mert az óceán partján ugyebár hideg az este. Olyan fél 8 körül elindultunk be a városba, Iva, Nóri, Dávid és én. Úgy terveztük, hogy bemegyünk a market-ba egy sörért de abból jégkrém lett. A boltban találkoztunk a többiekkel is, íme a fotó a nagy találkozásról: (mögöttünk az Orcas Market látható)

(Nóri, Iva, szerény személyem, Jacek, Olga -aki mindig rúzsozza a száját-, Petra, Muhamed, Vladimir, Muzlim -nyűgös kedvében-, Marcin)

Ők más irányba mentek, mert valamerre koncert volt, de én Bibivel úgy beszéltem meg, hogy a parton fogjuk keresni. Szóval itt el is váltak útjaink. Ja azt kifelejtettem, hogy őt és Siya-t -mivel dolgoztak aznap- Julio & Ana hozta be. Erről is készült kép: (ugye hogy mennyire hasonlít Julio a Bandi bácsira??? Nekem mindig ő jut az eszembe)

(Syia, Bibi, én, Ana, Julio, Iva és Nóri)

A parton voltunk már egy ideje, mire ők is megérkeztek, olyan fél 10 után. Mondanom se kell, hogy a jégkrém után keresztbe fagytam, ráadásul a tűzijáték is csak 1 óra múlva kezdődött. Előtte az Orcas Island-i együttes zenélt, eljátszották a himnuszt is, áááállat volt. Az óceánon keresztbe elhúzott egy motorcsónak amerikai zászlóval, szép volt. Utána következett a tűzijáték, ezt Dávid képei közül csórtam. Ebben mondjuk nem volt semmi extra, de ahhoz képest, hogy ez nem is egy város, hanem village (falu) eléggé odatették magukat.

(innen néztük a tűzijátékot)

A tűzijáték után elindult a brainstorming, hogy akkor most mit is csináljuk, menjünk vagy maradjunk. A vége az lett, hogy Julioék akit tudtak, hazavittek, valakik meg gyalog indultak el. Mi Bibivel úgy döntöttünk, hogy bemegyünk a Tavernba, meginni a már említett sörünket, meg nem mellesleg felmelegedni egy kicsit. Pofára estünk, mert 5 dolcsit kellett volna fizetnünk csak azért, hogy bemenjünk, mert valamilyen együttes zenélt aznap. Andrew, a főnökünk volt a jegyszedő, eléggé meglepődtem, amikor megláttam. Akkor már éreztük Bibivel, hogy nekünk is haza kellett volna mennünk, de akkor már rég késő volt. Szerencsénkre akkor jött ki a pubból Jason, Laura és talán Kelly (nem emlékszem a nevére - de nem is fontos szereplője a történetnek). Jason javasolt egy másik kocsmát, ahol nincs belépő, úgyhogy elindultunk vele arra. Szerintem a lehető legaljább helyre mentünk, én még vendéglátóipari egységnek sem nevezném. Valami koncert lehetett ott, de a legzúzósabb, legsikítósabb rock ment, amit inkább volt idegesítő zaj, mint zene... Teljesen tele volt a hely (biztos velem van a probléma, hogy nem szeretem az ilyen zenét), úgyhogy egyenesen a pult felé tartottunk. Ennek eredményeképp én és Jason egy-egy sörrel, Bibi pedig egy narancsos üccsivel lett gazdagabb. Kiültünk a hidegbe, mert ott legalább lehetett hallani a másik hangját, nemsokára jött Laura is, aki meglátta a tábortüzet a kocsma mellett és megkérdezte, hogy lenne-e kedvünk ott melegedni. Jason megtalálta beszélgetőpartnerét, úgyhogy csak mi hárman mentünk oda. Közben odajött hozzám és Bibihez egy mexikói középkorú pasas, aki már elég részeg volt, és szövegelt egy ideig, aztán odébbállt. Jasonnak van autója, ezért muszáj volt megkérdeznünk tőle, hogy esetleg megoldható lenne-e, hogy majd hazavigyen minket. Mikor mondta, hogy ő sem kocsival jött, lementünk hídba, mert akkor már tényleg sötét volt, zseblámpa nélkül meg nem akkora buli hazamászni két lánynak. Mindez még éjfél előtt történt, ez pedig azért fontos, mert éjfél és 2 óra között curfew (kijárási tilalom) van a táborban. Ez azt jelenti, hogy akit rajtakapnak ebben az intervallumban a tábor valamely pontján mászkálni, azt hazaküldik. Ilyenkor mindenkinek a kabinjában kell tartózkodnia, és ez annyira piros betűs szabály, hogy még Andrew-nak is be kell tartania, nincs kivételezés. Itt azért érződik a tábor koncentrációs jellege. Csak viccelek. :) Mivel vaksötét van, és így elveszni nagyon egyszerű, nemárt megelőzni a bajt. Tehát, 12 előtt még Eastsoundon voltunk, esélytelen volt, hogy éjfélre a kabinban legyünk. Jött a „B” terv, kérdezzük meg Andrew-t, hogy mikor végez a munkájával és hogy azután elvinne-e a táborba. Pontosan éjfélkor kellett volna letennie a lantot, de mivel nem ő mondja meg, hogy mikor végez, arra vártunk, hogy valaki leadja a drótot neki, hogy szabad. Mi addig kint voltunk vele és élvezhette a társaságunkat. :) Azért jófej volt, mert a kezünkre nyomta a pecsétet, ami ugye azt jelentette, hogy bemehettünk a helyre, ha már nagyon fáztunk volna vagy akármi. Kint vártunk Andrew-val és megláttuk bent Nate-et, matt részegen. Kijött, köszönt, alig látott, utána bement biliárdozni egyet, aztán mondta neki Andrew, hogy hazajön velünk. Nate befeküdt a kocsi hátsó részébe, mi meg beültünk Bibivel előre. Útközben láttuk Jasont és Laurát is sétálni hazafelé, őket is felszedtük. Kapós volt az este. :) Mivel éjfél után, de kettő óra előtt voltunk a tábor területén, Andrew mondta, hogy ő visszamegy a Tavernba legurítani pár sört 2-ig, mert az autó nagy zajt csap, lebuknánk. Minket is valahol az út szélén tett le, elmondta, hogy csorogjunk lefelé az ösvényen, és akkor az Arts & Crafts House mellé érkezünk, ami tőlünk kb 30 méterre van. Hát itt nem is faltól falig, de fától fáig mentünk, mert annyira nem láttunk semmit. Laura és Jason elindult, Nate viszont úgy gondolta, hogy leül az útra megpihenni. Bibivel ott maradtunk vele, megivott kb fél liter vizet, összeszedte magát, és mi is elindultunk úgy negyed óra múlva. Úgy képzeljétek el, hogy a totál vaksötétben sétáltunk, csak a fák körvonalát lehetett látni. Megbeszéltük a taktikát, ha mozgó fényforrást látunk, nem rohanunk, mert az zajt csap, hanem elrejtőzünk mint az akciófilmekben. Olyan vicces volt ez az egész helyzet, hogy Bibivel alig tudtuk abbahagyni a röhögést. Annak ellenére, hogy Nate növényre itta magát, elég jól navigált, csak egyszer torpant meg. Akkor besegítettem neki. :)

Egy adag egészséges séta után kikötöttünk az Arts & Crafts House mellett, ahol elváltak útjaink. Bibivel azért megvártuk Nate-et, amíg hazatipeg. Amikor nem láttuk, hogy haladna, utánaeredtünk és a kabinjáig kísértük. Úgy ment Nate, mint a nagyon öreg bácsik, alig haladt, totyorgott csak, hátulról elég vicces volt. Miután meggyőződtünk arról, hogy bement a kabinba, mi is elindultunk a sajátunk felé. Tiszta akció volt az estének ez a része, de azért paráztunk is, nehogy észrevegyenek minket.

Bocs, a késői posztért, de most gyakorlatilag egyetlen egy helységben van net, ami elég távol van a konyhától.

Képek, amik útközben készültek:

 ez még a camp része

 itt kezdődik Eastsound