A péntek este most már tényleg...

Ott hagytam abba, hogy Bibivel végeztünk a legkésőbb a munkával, így a többiek már a Tavernban voltak. Azt vettem észre, hogy amikor Andrew a főnök, akkor mindig fél 9ig, vagy tovább vagyunk, amikor Nate van bent, akkor a fél 9 a max. Őt ilyen szempontból jobban bírom. Ma -azaz hétfőn- is ő volt bent, meg kedden is ő lesz, aminek örülök.

Tehát mire a hazaértünk üres volt a kabin, de nem is volt baj, mert hamarabb el tudtunk készülni. Ez azt jelenti, hogy fél 10 körül el is indultunk Siya-val és Bibivel, de Mariot, a kolumbiai srácot be kellett várnunk. Ja azt kihagytam, hogy beletettem a táskámba fél liter vizet, mert hosszú az út, és rosszul zártam le...az egész kifolyt. A táskában meg többek között benne volt az útlevelem a telefonom és a fényképezőgép. Az utóbbi teljesen megúszta, a másik kettő már nem annyira. A telefonom meghülyült, de kikapcsoltam, kiszárítottam és most működik rendesen. A passportom meg kezd úgy kinézni mint egy saláta, mivel mindig vinnem kell magammal, le fog amortizálódni szeptemberre. Tehát elindultunk, vak sötét volt végig, telefonnal világítot Siya, mondanom se kell, hogy egy horror filmben éreztem magam, ahogy az erdőben mászkáltunk. Nagy nehezen kiértünk az útra és következett a félórás séta az esőben...Útközben találkoztunk Jacekkal, azt hiszem Vladdal, meg Dashaval és Petrával. Ők visszafelé tartottak a campbe, mivel Dasha mint írtam kiskorúnak számít ott és nem mehet be a pubba.

Karaokeztunk háromszor, ebből csak egy ABBA számot „akartam” énekelni, a többire rábeszéltek. Az ABBA-nak viszont nagy sikere volt. :D Az első Ace of Base-től volt a Sign, Alia kedvence. Laurát, engem és Bibit is felírt a cetlire. Én mondtam, hogy ha jót akartok, nem karaokeztattok, mert nincs meg bennem az „X”, de Andrew a főnök, azt mondta, hogy ha nem megyek ki, akkor holnap én nyerem meg az összes clean up-os munkát. Ezen „jót nevettem”, aztán végül bevállaltam azt a számot, bár tudtam, hogy viccel, de nem akartam megkockáztatni. //Azért másnap nekem kellett kitisztítanom a nagy edényt. A konyháról majd csatolok képet, mert így nehéz elképzelni, hogy mikről beszélek. :) //

Ez volt az első este, amikor nem ittam európai sört. Budweiserrel kezdtem, aztán valami IPA névre hallgató nedűvel folytattam. Tényleg nem vedeltem sokat, de annyira fájt a fejem másnap és olyan rosszul voltam....ráadásul olyan 3-4 körül értünk haza és még dolgozni is kellett menni. Megint Andrew vitt haza minket. Reggel csak két banánt voltam képes megenni, meg egy pohár narancslevet, ja és egy cataflamot... :) Garry, a konyhában dolgozó feka mondta, hogy az ő orvossága másnaposságra a fokhagyma meg még valami. Ohh mondom, ha én most megennék egy fokhagymát, akkor még rosszabbul lennék. Amikor a dishroomban (ahol az edényeket, tányérokat, minden konyhai eszközt mosunk) voltam délben vagy vacsorakor – már nem tudom- olyan rosszul lettem a szagoktól...alig vártam, hogy végezzünk. Ott olyan fél-3/4 órát lazán eltölt az ember egy étkezés alkalmával. Amikor már nem akkor a hajtás, két ember marad a dishroomban, hogy le és kiszerelje a gépben lévő alkatrészeket és megmossa, a többiek mást csinálnak. Felsöpörnek, felmosnak a konyhában és a lodge-ban, a kötényeket, törülközőket hajtogatják, elpakolják az ételeket, tepsiket mosnak. Ugyanis vannak akkorák, amik nem férnek be a gépezetbe, így azokat kézzel kell megtisztítani. És a kezem olyan száraz, hogy bálnazsírral kéne kennem. Egy nap vagy ezerszer kezet kell mosni, és folyton kesztyűt kell viselni, ami be van hintőporozva, úgyhogy nap végére a fáradság mellett ez a másik legnagyobb gondom.

A munka viszonylag nyugis az étkezések között, de közvetlen utána rohanás van. Gondoljátok el, hogy 200 staff és még a táborozó gyerekek tányérja mekkora mennyiség, és ez csak egy dolog. Vannak még poharak, evőeszközök, egy rakat tál, tepsi és még sorolhatnám. A dishroomban három ember van: kettő a dirty oldalon, ahol pakolják a piszkos cuccokat a gépezetbe, és egy a clean oldalon, aki szaladgál a tiszta edényekkel és a helyére teszi azokat. Forrón érkeznek ki a dolgok a gépből, ami a műanyag tányérok cipelésénél nem gáz, de amikor a fém lábasok és tepsik jönnek, akkor tudnak sütni rendesen. De sietni kell, mert feltorlódik az az oldal, azt meg nem szabad hagyni.

Ma szeretet csomagokat pakoltunk a táborozóknak, akik elmennek 1 napra kirándulni valahova. Leírom, hogy mi van egy pakkban, ami mondjuk változó, mert ma vagy háromféle helyre pakoltunk kaját, és mind a háromban más-más étel volt. Tehát ami megtalálható a zacsiban: szendvics (sonka, sajt), zöldség (spenót/saláta, paradicsom és hagyma), oreo (4db), vmi édes üdítő, két majonéz, két mustár, alma/narancs. Oreoból most bespájzoltam vagy hét csomagot. :)

Az ebéd ma szendvics volt és chips mivel náluk a vacsora a főétkezés. Az meg pulyka volt, valamilyen barna szósszal (fincsi) és krumplipüré, meg párolt zöldség és desszertnek brownie. Érdekes, hogy soha sincs befűszerezve a párolt zöldség, aki akar az rak rá borsot, sót. Ja és mindig van az ebédlőben tabasco, ez is alapnak számít a vödör jég mellett.

Ami a legjobb dolog a konyhában, hogy nem baj, ha lekéssük a reggelit, mert munka előtt bemegyünk és elvesszük, amit akarunk. Ma reggelre például cinnamon rolls volt, ami isteni. Olyan mint a fahéjas csiga, csak kisebb és tényleg atom finom. Ja és ma megkaptam a name tag-emet, ami egy kis műanyag kártya, rajta a nevemmel. Nagyon vagesz, majd ezt is lefényképezem. :)

Itt már 11 óra van, mindenki lefeküdt, de még mielőtt lekapcsoltuk a villanyt, kiszúrtam a pókunkat. Ez a dög még nekem is nagy és ijesztő, ráadásul a lábai jó hosszúak...Laura (aki az emeletes ágy tetején fekszik, én meg alatta) takaróján mászkált. Épp itt volt Jason, szóltam neki, hogy vigye ki ezt a fenevadat, hát erre nem eltűnt?!

Ha nem írok többet, az azért lesz, mert megevett az éjszaka...