A day offom részletesen :)
Ja nem is mondtam, mi volt reggeli (ha
már a részletességnél tartunk): muffin (csokis/áfonyás), scones
(ez vmilyen édes háromszög alakú süti, finom :D) és főtt tojás
volt. Ennyi! Basszus ezért felkelni??? Legközelebb lecsekkolom a
konyhán mi a másnapi menü, mert 8-kor ezért nem érdemes kimászni
az ágyból. Utána vissza is mentünk Bibivel, és aludtunk tovább.
Felébresztett 11-kor, hogy mennie kell a konyhára, én meg ne
aludjak, mert day offom van. Nagyon bírom, ő az én kis ébresztő
órám. :)
Ne úgy képzeljétek el, hogy minden
este kirúgunk a hámból vagy ilyesmi, mert nem. Általában egy
héten kétszer max háromszor csinálunk ilyet, de mégis olyan
picsafáradt vagyok minden nap. Tényleg sok a munka, de nem
nyavajgok, mert valamit valamiért. :)
Az ebéd: tortilla chips, saláta,
tejföl, salsa szósz, bab, reszelt cheddar sajt, tortilla tészta.
Ezek mind kis tálakban voltak. Nem mondom, hogy rossz volt, de finom
se. Egy héten, ha négyszer nincs valamilyen chips ebédkor, akkor
egyszer sem...Ja azt kihagytam, hogy a héten megettem az első
tábori levesem. Paradicsomleves volt tészta nélkül... Mivel én a
konyhán vagyok, felturbóztam az enyémet egy kis reszelt
mozzarellával...isteni volt. :)
Tehát, ott hagytam abba, hogy ebéd
után valamikor elmegyünk a Cascade Lake-hez. Még neteztem egy
kicsit, fél 3 felé visszamentem a kabinba, mert Ditával és
Jasonnal azt beszéltük meg ebéd közben, hogy 3-kor indulunk.
Mondom mi a szösz, én napozni is akartam volna, ha 4 után érünk
oda, nem lesz színem. :) Persze ezt nem mondtam, örültem, hogy
velük mehettem.
Dita is megérkezett a kabinba 3 körül,
elkészültünk, aztán vártuk Jasont és mint kiderült Kelly nem
jött velünk, de helyette ott volt Brad. Még véletlen sem
hasonlított Brad Pittre... :)
Nagy nehezen elindultunk, de előtte
bementünk az Island Market-ba, felkarolni egy-két....pár üveg
sört. Ebből az lett, hogy mindenki vett magának egy hatos
kiszerelést, kivéve Brad-et. Igen, Jason is ivott, annak ellenére,
hogy vezetett. De mint mondottam volt, ez itt nem számít
extraságnak. Ezután folytattuk utunkat a Moran State Parkba.
Leparkoltunk az autóval, majd következett egy 10 perces séta a
helyre. Nagyon szép volt, a tó körül volt véve fenyővel, a nap
sütött...de persze mi pont azon az oldalon voltunk, ahol árnyék
volt, szóval napozni nem tudtam. De hát egyszerre nem is jöhet
minden össze. :) Alapból ilyen sziklás rész az egész, és csak
egy kis része volt kialakítva beach-nek, de az hozzánk viszonyítva
a tó másik oldalán volt. Megittunk két üveg sört (itt az üveg
nem fél liter, hanem kb 3.4 dl), én megettem egy reggelről eltett
banánt. :D Aztán Jason elkezdte a halálugrást. Miután már a
századik vízben lévő ember is mondta, hogy a víz nem hideg, nem
a szívrohamtól féltem, hanem a magasságtól. Nagyjából 45 láb
magasról ugrottunk, ami olyan 14 méter. A víz meg kb 100 láb
mély, úgyhogy attól nem kellett tartani, hogy leér a lábam. :)
Brad felvette videóra az ugrásom. Hát őrület, úgy érkeztem a
vízbe, ahogy nagyon nem kellett volna. De nem szaladok ennyire
előre. Szóval amíg Jason ugrott egyet, Dita elment üríteni,
mikor visszajött az üres tankkal (HAHA ezt most találtam ki :D),
megbeszéltük, hogy egyszerre ugrunk, mert féltünk mint állat.
Brad mondta, hogy ez nem jó ötlet, mert nincs akkora hely, hogy két
ember biztonságosan ugorjon. Közben felérkezett Jason is, még
egyszer elmondta, hogy hogyan ugorjunk, aztán bemutatta a
gyakorlatot megint. A szikla végénél ott ágaskodott egy
fenyőfának a teteje, szóval azt át kellett ugratózni. Nekem ez
már nehézséget jelentett. Világéletemben utáltam minden olyan
ugrásformát, ahol nekifutásból meg kellett állnom egy adott
pontnál és el kellett rugaszkodnom. Pl távolugrás, magasugrás,
meg az a dobbantós szekrényes gyakorlat tesin. Jó itt mondjuk nem
kellett szó szerint futni, csak egy pici lendületet venni, hogy a
fát átugorjam és kellő távolságra legyek a szikláktól. Na a
lényeg a lényeg, úri hölgy voltam, Ditát előre engedtem. Nem
kellett volna, mert miután vízbe ért, és felérkezett a felszínre
jajgatott, meg úgy nézett ki, mint akinek baja esett. Mielőtt
mindenki a szívéhez kapna, nem volt gáz, csak rosszul érkezett a
vízbe. Annyira koncentrált arra, hogy befogja az orrát, hogy nem
vette fel a „pen” alakzatot. Ez gyakorlatilag a vízbe érkezésnek
a merőleges, fájdalommentes verziója. Gondoltam is magamban, hogy
de kis béna, én nem szoktam befogni az orrom, úgyhogy az én
ugrásom maga lesz a tökély. Érted, mi olyan nehéz abban, hogy
egyenesen érkezz a vízbe? Elméletileg tudtam, hogy miként is kell
ugranom, gondoltam nem nagy cucc, csak el tudjak rugaszkodni
rendesen. Mondtam is Brad-nek, amikor „felkészültem” az
ugrásra, hogy most már veheti. Majd látni fogjátok a videón,
hogy kb fél percig tötyörögtem, de végül helikopter voltam és
nem nyunyó, úgyhogy ugrottam. Én sem tudtam felvenni a pen
shape-et, úgyhogy kb úgy estem a vízbe mint egy holttest, amit
ledobtak. Nem is értem, hogy történhetett, mert föntről olyan
magasnak tűnt, azt hittem lesz elég időm eljátszadozni a
levegőben. De aztán mégsem. Beütöttem a mellkasom, a hasam,
mindkét combom, és mindkét tenyerem. Az okos buksimnak semmi baja
nem esett, arra tudok vigyázni minden időben. :) Most ahogy írom a
blogot, már látom, hogy kezd lilulni a tenyerem.
Amióta itt vagyok, töröm-zúzom
magam. Néha a karomon van egy két lila folt, a lábamon folyton van
valami seb, amit munka közben szerzek, most meg ez.
A víz egyébként kifejezetten
kellemes volt, szóval uszikáltam is egy kicsit, ha már úgy
megszenvedtem érte. Jason tiszta lovag volt, végig bent volt a
vízben, amíg ugrottunk. Amikor visszamásztunk a kiindulópontunkra,
már rendesen lógott a belem, mert a sziklákon kellett felfelé
haladni. Brad nem ugrott velünk, hanem ahogy indultunk visszafelé,
volt egy kis fából készült híd, ami tényleg röhejesen alacsony
volt, ő onnan ugrott le.
Visszaértünk olyan 7-fél 8 körül a
campbe, maradt két üveg söröm, azt itt rejtegetem a bőröndben.
Majd holnap elpusztítom, mert veszélyes alkoholt tartani a
táborban. Az nem érdekes, ha valamelyik konténerben esetleg
megtalálják, mert nem tudják ki tette bele.
Tehát visszaértünk, Julio által
készített lasagne-ét lekéstük sajnos. Bementünk a konyhába, én
felkaroltam hat cookie-t, három banánt és kiültünk a teraszra,
naplementét nézni. Dita-nak és Jasonnak is adtam természetesen.
Ők nem tudom miért, de nem mertek semmit elvinni a konyhából,
mert ott volt Andrew. Engem meg nem nagyon érdekelt, a tegnapi
viselkedése után. Állítólag ma még rosszabb volt a helyzet,
Bibivel ordibált is egyszer. De ez egy másik sztori, ezzel nem
untatok senkit. Holnap meglátjuk milyen lesz a boss. Csak az a
bosszantó, hogy mi külfik vagyunk, türelmesnek kellene lennie
velünk, mert nem ez az anyanyelvünk. Kétszer sem biztos, hogy
ismerjük az adott kifejezést. Pl amikor a legelején mondta, hogy
meg kell töltenem a kancsókat jéggel. Ha nem tudom mit jelent a
pitcher (kancsó), akkor nem tudom mit kell megtöltenem. Amióta itt
vagyok, egy csomó konyhában használatos tárgy nevét tudom, de
még vannak újak és lesznek is bőven.
Megint tettem egy kis kitérőt, bocsi.
Tehát még mindig éhesek voltunk, úgyhogy bementünk a Tavernba,
mert ott állítólag nagyon atom hamburgert és sültkrumplit adnak.
És tényleg, annyira fincsi volt. Biliárdoztunk egyet, aztán
9-kor visszaindultunk a táborba.
Ennyi volt a mai nap, nagyon
elfáradtam. És ahogy az alkohol ürül ki a szervezetemből, érzem,
hogy a hasam és a combom is fáj. Uhh, de nem akarok felkelni
holnap...
Puszi mindenkinek!
Nagyon atom lehetett ez a vízbe ugrás! Büszke vagyok rád, hogy le mertél ugrani :D
VálaszTörlésHaha. Ez is tiszta Tvájlájtos, hallod :D
VálaszTörléshttp://www.youtube.com/watch?v=JRI8610Eld0
Igazi Állat vagy tesó, hogy leugrottál! Respect! :)
VálaszTörlésGondolom tudod mit gondolok ?????? Puszi : anyád
VálaszTörléstudom...de Mazlum is ugrott már egyszer, nem lett semmi baja, Jasonnak meg ez volt kb az ötödik ugrása. Én csak béna voltam, de legközelebb lejjebbről ugrok ígérem. vagy nem is ugrok. :)
VálaszTörlésIldikém össze ne törd magad légyszives. De azért örülök h ilyen vágány vagy:)
VálaszTörlés