Szabadnapom (már megint eltelt egy hét! Olyan durva)

Reggel elkísértem Bibit a konyhába, én az ebédlőben maradtam netezni egyet. Jasonnal találkoztam, kérdezte, hogy mik a terveim mára, mondtam, hogy nem tudom, várom az ihletet. Úgy váltunk el, hogy majd ebédkor megbeszéljük, hogy mi legyen a nap hátralevő részében. Megint a Moran State Park-ba mentünk, ő horgászni akart én meg Dita inkább napozni. Két nagyobb tó van a parkban, a Cascade Lake, ahol múltkor voltunk és egy másik. Ennek Mountain Lake a neve, itt voltunk. Gyönyörű a hely! Úristen, festői meg minden. Az eszem megáll, hogy lehet ilyen szép. Vittem fényképezőt, úgyhogy megtöröm a szürkeséget képekkel. :)

Ebéd után indultunk, úgyhogy tudtam napozni is, csokoládé barna lettem... hahahaaa :) Jason két kisebb halat fogot, amit vissza is dobott, szóval nem volt valami eredményes a gyerek. Pedig vett valamilyen rózsaszín glitteres horogra akasztható csalit is, de úgy látszik ez nem jön be.

Jason kérdezte, hogy akarunk-e rope jump-olni. Ez azt jelenti, hogy egy fáról lóg le kötél, azt egy bottal magadhoz invitálod, felmászol vele valamilyen magasra, megfogod a kötelet, elrugaszkodsz és amikor a víz felett vagy, elengeded. Nem veszélyes egyáltalán, nem is ütöttem meg magam, mert nem voltunk olyan magasan. Anya, tényleg!! A víz hidegebb volt itt, mivel árnyékban voltunk, de azért kibírtam. A szemben lévő kis „szigetre” átúsztunk Jasonnal, csak mi ketten, mert Dita most nem akart vízbe menni. Amikor a sziklákon másztam fel, nem láttam a vízben lévő követ, jól be is vágtam a sípcsontom... :/ Miután kipancsoltuk magunkat, Jason még akart horgászni egyet-kettőt, úgyhogy elindultunk távolabbi részekre, hátha ott jobban fognak a halak.

Nyolc óra előtt hazaindultunk, az Island Market-ban vettünk magunknak kaját. Én fekete babos burito-t ettem hidegen, tök jó volt. Hallottatok már a fekete babról? És a fekete szezámról??? Az előbbit már láttam a konyhán jó nagy konzervben, de a szezámmag teljesen új dolog nekem.

Fél kilenc után értünk a táborba, jól lefáradtam. Ezután lefürödtem, elmentem Bibivel a laundry-ba, kimosni a szutykos törölközőm meg netezni, aztán vissza a kabinba szunyálni.

Most péntek este van, amikor írom a blogot, semmi extraság nem történt, nem mentünk a Tavernba. Holnap Garry (fekete faszi a konyháról) party-jába vagyunk hivatalosak, én ugyebár csak munka után....egyébként szervezett már egy banzájt kb két-három hete, de akkor voltunk North Beach-en, ahonnan látszódtak Vancouver fényei. Holnap kénytelen vagyok megkérdezni Andrew-t, hogy elvinne-e engem, mert Julio & Ana nem jönnek. Velük akartam menni, de Julio mondta, hogy nem kíváncsi Andrew fejére, és a sört nem tudja élvezni az ő társaságában. Olyan cuki volt, szerdán kérdezte tőlem, hogy voltam-e Bibivel a Tavern-ban előző este. Mondtam, hogy dehogy is, még harizom rá. Erre ő mondta, hogy nagyon helyes, meg hogy „your heart is still bleeding”. Ugyanis ezzel hülyéskedtem kedden, amikor elmondtam Julio-nak és Ana-nak, hogy ordíbált velem. :) Meg hogy a szívem darabokban, és ha iszok egy sört a Tavernban, akkor seggbe fogom rúgni, nem pedig jópofizni vele. De most kénytelen vagyok megkérni, hogy vigyen el, mert a lányok is már ott lesznek, mire végzek. Bibinek meg újfent szombaton van a szabadnapja, úgyhogy csak Martin meg Andrew lesz a konyhán, aki megy Garry party-jába. Kimberly nagyon megszívatta Bibit ezzel a szabadnappal, mert senkinek nincs day off-ja aznap, így egyedül lesz...sátáni egy nő, az tuti.

Puszi és majd írok a szombatról egy arra alkalmas pillanatban! :)

És a képek:

 na, így néz ki a park szerkezete :) a baloldali tónál voltunk múltkor, az a Cascade Lake. Ahol most voltunk az a Mountain Lake, a jobbolodali kék paca

 a kilátás

 ezt a sört is kipróbáltam :)

Ő Dita és Jason

 itt látható a kötél, és a szemben lévő szigetre úsztunk át

 Jason még próbálkozott pár helyen a horgászással, így születtek ezek a képek (olyan szép a víz színe)

 azóta ez a háttérképem :)

 Szerda

Azért a keddet tömören összefoglalom. :) Andrew volt a főnök aznap, a hétfői viselkedése után próbált javítani a helyzetén többször is. Például megdicsért párszor, meg segített ebben-abban, pedig ez nem szokása. Na mindegy, nem is ez a lényeg, hanem én folytattam a durcit, mert még tényleg mérges voltam rá. A műszakunk finish-ében voltunk, amikor Nate felhívta a konyhát telefonon, és Bibivel lebeszélték, hogy Andrew befurikáz engem és őket a Tavern-ba munka után. Bibi próbált meggyőzni, hogy menjek velük, meg hogy nem haragudhatok Andrew-ra egész nyáron, szóval tarstak vele, ne hagyjam kaksiban. Tényleg nem volt kedvem a társaságához, meg ahhoz, hogy nekem tegyen szívességet azzal, hogy bevisz a kocsijával, úgyhogy nem mentem. Andrew már a kabinunk teraszán várt, amikor Bibivel kiléptünk az ajtón. Én a laundry-ba, ő pedig a Rouche kabinba (Andrew, Alia & Nate kecója) akart menni. Mondtam neki, hogy én nem megyek, mert a szennyesem akarom kimosni, meg „repjegyet intézek” Dáviddal. Mondta, hogy dobjam le a szennyes cuccom a laundry elé, és tartsak velük. Vágott egy szomi fejet, aztán elindultam a célállomásom felé. :) Bibi aztán mondta neki az autóba, hogy még mindig haragszom rá, azért voltam olyan aznap, és azt is javasolta neki, hogy talán még egyszer bocsánatot kellene kérnie tőlem. Andrew meg mondta neki, hogy pedig ma direkt olyan szépen viselkedett, de akkor még egyszer bocsánatot kér.

Elérkezett a szerda, Andrew a day off-ját töltötte, szóval hálaajóistennek Nate volt a góré. Őt imádom, tényleg, olyan egy hülye. Főnök, de másképp viselkedik, mint Andréjko. :) Kedd este megtudtam, hogy a „maintenance fiúk Jason-ja” barbeque party-t rendez a házában, és meghívott kb mindenkit a Smith Cabin-ból. Bibivel munka után tudtunk csak elindulni, 10 előtt oda is értünk. Addigra mindenki belakott a kajával, de nem is baj, nem akartam már enni olyan későn...

Bibi nem tudta, hogy ez nem egy nyílt party, így meghívta a Rouche kabin lakóit is. Nate nem volt otthon, így csak Alia és Andrew jött velünk. Én továbbra sem vettem észre, Aliával voltam. Azt kiemelném, hogy Jason háza kb 5 percre volt, de mind a két jómadár autóval indult el. Mi Alia kocsijával mentünk.

Nagyon jó volt az este, ott voltak már a fiúk is kb 7 óta. Ja és Jason megkínált rákkal. De nem olyan picikével, ami spanyolban volt, hanem azzal a tenyérnagyságú állattal. Megkóstoltam, nem volt rossz, de nem is repetáztam belőle. :) Ahogy közeledett éjfél (curfew time), mindenki szállingózott haza, én is menni akartam Nórival és Mazlummal, de Bibi és Jason meggyőzött hogy maradjak a curfew végéig (2 óra). Mondta Jason, hogy nézünk filmet meg zabálunk jégkrémet oszt jó lesz. :) Ott volt Petra, Bibi, én, Nate és Jason. Aztán visszajött Andrew is, ő csak az autóját vitte vissza. Ültünk egy ideig a tábortűznél, Andrew újfent megdícsért, hogy milyen ügyes vagyok már a konyhában. Mondtam neki, hogy „I try to do my best, after that Monday...” utalva arra, hogy fasz voooolt. Akkor még kétszer bocsánatot kért, de mondtam neki, h nem kell, nem erről van szó. Csak mérges voltam rá, mert ok nélkül kiabált velem. Beismerte, meg mondta, hogy nehéz dolgunk lehet, mert nem az angol az anyanyelvünk. Bibivel a szájába rágtuk, hogy legközelebb ne fél mondatokat dobáljon nekünk és akkor talán értjük is mit akar. Ugyanis már tudom miért ordította le Bibi fejét. Kb ugyanaz volt a szitu: almákat pakolt műanyag zacsikba és Andrew azt akarta, hogy kötözze meg a zacskókat azzal a drót cuccal. Nem tudom mi a magyar neve, de angolul „tvisztááááj”, ez lényeg. Andrew meg csak ordibálta Bibinek, hogy „TVISZTÁÁÁJ, TVISZTÁÁÁÁJ!” szegény meg ugye azt se tudta mi az. Most már egy életre megjegyezte, azt mondta. :)

A lényeg, hogy kint a hóban lerendeztük dolgot és elmondtam neki, ami piszkálta a csőröm. Aztán bementünk, bevágódtunk a kanapéra és elkezdtük nézni a „Puss in boots”t. (ennyire ne legyek részletes, ugye?) Curfew után elindultunk haza Petrával és Andrw-val, Bibi és Nate lemaradt beszélgetni.

Ja, Nate augusztus elejétől már nem fog itt dolgozni. :((( Van egy komoly betegsége, ezért hazamegy a városába és kezelteti magát, kórházba fekszik. Bibi mondta, hogy egy héten legalább egyszer be kell vennie erős fájdalomcsillapítókat, mert az egész teste elviselhetetlenül fáj. Meg van más problémája is, ráadásul az ex feleségével sem túl jó a viszonya.

Tehát hazamentünk kettő után, természetesen a vaksötétben, mert senki sem hozott magával zseblámpát. Jelentem, most már nekem is van, kölcsönvettem egyet a laundry-ból. Ott van a lost&found részleg is, találtam egy szemrevaló zseblámpát, már egy ideje azt használom. Az elem már haldoklik, de aggodalomra semmi ok, megvan az utánpótlás zseblámpa. :)

 Szerda

Azért a keddet tömören összefoglalom. :) Andrew volt a főnök aznap, a hétfői viselkedése után próbált javítani a helyzetén többször is. Például megdicsért párszor, meg segített ebben-abban, pedig ez nem szokása. Na mindegy, nem is ez a lényeg, hanem én folytattam a durcit, mert még tényleg mérges voltam rá. A műszakunk finish-ében voltunk, amikor Nate felhívta a konyhát telefonon, és Bibivel lebeszélték, hogy Andrew befurikáz engem és őket a Tavern-ba munka után. Bibi próbált meggyőzni, hogy menjek velük, meg hogy nem haragudhatok Andrew-ra egész nyáron, szóval tarstak vele, ne hagyjam kaksiban. Tényleg nem volt kedvem a társaságához, meg ahhoz, hogy nekem tegyen szívességet azzal, hogy bevisz a kocsijával, úgyhogy nem mentem. Andrew már a kabinunk teraszán várt, amikor Bibivel kiléptünk az ajtón. Én a laundry-ba, ő pedig a Rouche kabinba (Andrew, Alia & Nate kecója) akart menni. Mondtam neki, hogy én nem megyek, mert a szennyesem akarom kimosni, meg „repjegyet intézek” Dáviddal. Mondta, hogy dobjam le a szennyes cuccom a laundry elé, és tartsak velük. Vágott egy szomi fejet, aztán elindultam a célállomásom felé. :) Bibi aztán mondta neki az autóba, hogy még mindig haragszom rá, azért voltam olyan aznap, és azt is javasolta neki, hogy talán még egyszer bocsánatot kellene kérnie tőlem. Andrew meg mondta neki, hogy pedig ma direkt olyan szépen viselkedett, de akkor még egyszer bocsánatot kér.

Elérkezett a szerda, Andrew a day off-ját töltötte, szóval hálaajóistennek Nate volt a góré. Őt imádom, tényleg, olyan egy hülye. Főnök, de másképp viselkedik, mint Andréjko. :) Kedd este megtudtam, hogy a „maintenance fiúk Jason-ja” barbeque party-t rendez a házában, és meghívott kb mindenkit a Smith Cabin-ból. Bibivel munka után tudtunk csak elindulni, 10 előtt oda is értünk. Addigra mindenki belakott a kajával, de nem is baj, nem akartam már enni olyan későn...

Bibi nem tudta, hogy ez nem egy nyílt party, így meghívta a Rouche kabin lakóit is. Nate nem volt otthon, így csak Alia és Andrew jött velünk. Én továbbra sem vettem észre, Aliával voltam. Azt kiemelném, hogy Jason háza kb 5 percre volt, de mind a két jómadár autóval indult el. Mi Alia kocsijával mentünk.

Nagyon jó volt az este, ott voltak már a fiúk is kb 7 óta. Ja és Jason megkínált rákkal. De nem olyan picikével, ami spanyolban volt, hanem azzal a tenyérnagyságú állattal. Megkóstoltam, nem volt rossz, de nem is repetáztam belőle. :) Ahogy közeledett éjfél (curfew time), mindenki szállingózott haza, én is menni akartam Nórival és Mazlummal, de Bibi és Jason meggyőzött hogy maradjak a curfew végéig (2 óra). Mondta Jason, hogy nézünk filmet meg zabálunk jégkrémet oszt jó lesz. :) Ott volt Petra, Bibi, én, Nate és Jason. Aztán visszajött Andrew is, ő csak az autóját vitte vissza. Ültünk egy ideig a tábortűznél, Andrew újfent megdícsért, hogy milyen ügyes vagyok már a konyhában. Mondtam neki, hogy „I try to do my best, after that Monday...” utalva arra, hogy fasz voooolt. Akkor még kétszer bocsánatot kért, de mondtam neki, h nem kell, nem erről van szó. Csak mérges voltam rá, mert ok nélkül kiabált velem. Beismerte, meg mondta, hogy nehéz dolgunk lehet, mert nem az angol az anyanyelvünk. Bibivel a szájába rágtuk, hogy legközelebb ne fél mondatokat dobáljon nekünk és akkor talán értjük is mit akar. Ugyanis már tudom miért ordította le Bibi fejét. Kb ugyanaz volt a szitu: almákat pakolt műanyag zacsikba és Andrew azt akarta, hogy kötözze meg a zacskókat azzal a drót cuccal. Nem tudom mi a magyar neve, de angolul „tvisztááááj”, ez lényeg. Andrew meg csak ordibálta Bibinek, hogy „TVISZTÁÁÁJ, TVISZTÁÁÁÁJ!” szegény meg ugye azt se tudta mi az. Most már egy életre megjegyezte, azt mondta. :)

A lényeg, hogy kint a hóban lerendeztük dolgot és elmondtam neki, ami piszkálta a csőröm. Aztán bementünk, bevágódtunk a kanapéra és elkezdtük nézni a „Puss in boots”t. (ennyire ne legyek részletes, ugye?) Curfew után elindultunk haza Petrával és Andrw-val, Bibi és Nate lemaradt beszélgetni.

Ja, Nate augusztus elejétől már nem fog itt dolgozni. :((( Van egy komoly betegsége, ezért hazamegy a városába és kezelteti magát, kórházba fekszik. Bibi mondta, hogy egy héten legalább egyszer be kell vennie erős fájdalomcsillapítókat, mert az egész teste elviselhetetlenül fáj. Meg van más problémája is, ráadásul az ex feleségével sem túl jó a viszonya.

Tehát hazamentünk kettő után, természetesen a vaksötétben, mert senki sem hozott magával zseblámpát. Jelentem, most már nekem is van, kölcsönvettem egyet a laundry-ból. Ott van a lost&found részleg is, találtam egy szemrevaló zseblámpát, már egy ideje azt használom. Az elem már haldoklik, de aggodalomra semmi ok, megvan az utánpótlás zseblámpa. :)

Bejegyzés a hét első napjáról, ami itt a második... :)

A hétfő már megint adott egy okot arra, hogy utáljam. Azzal indult a nap, hogy Kimberly-nek segítettem a dishroom-ban. Ahogy vittem a tepsiket a helyükre, Alia-val nem láttuk egymást és az arcomat megütötte egy tepsinek a sarkával, amit cipelt. A mázlim az volt, hogy a tepsi széle le volt kerekítve és hogy csak az arccsontom felső részét érte az ütés. Hát bele is könnyeztem basszus... Rögtön hozott egy zacskó jeget, meg rengetegszer bocsánatot kért. Mindenki kérdezte, hogy mi történt az arcommal, mert durván néz ki. De nem csak az ő hibája volt, én is figyelmetlen voltam meg ő is. Kim is megkérdezte, hogy jól vagyok-e, és hogy milyen csokit szeretek, mert majd vesz egyet kiengesztelésül. Már megint az az érzésem támadt, hogy ez is nem Kim. Majd meglátjuk mennyi lesz abból a beígért csokiból. Azért viccesen jött volna ki, ha azt mondom, hogy nem kell csoki, mert ha úgy szottyan kedvem, kiszolgálom magam a dry storage-ból. Ha nem írtam volna, ez az egyik kincses bánya. Chips-ek, oreo, és mindenféle édesség meg ami szem-szájnak ingere megtalálható ebben a raktárban. Ha tudok, mindig elhozok ezt-azt, mindig jól jön. :)

Kim kiosztotta nekem feladatnak, hogy készítsek 34 csomagot, amibe 12 almát/körtét és 12 sós rágcsát kellett pakolnom. Nem tudtam befejezni, mert mondta hogy majd ebéd után ő, Bibi és én leszünk a dishroom-ban megint. Ő tartotta egyedül a frontot a „crazy seconds”-nél. Ez egy kifejezés arra, hogy ha valamelyik asztalnak üres valamelyik kajás tálja, akkor bemegy a konyhába és újratölteti.

Jöttek a kölykök, hogy jaj nincs sunflower butter, aztán hogy elfogyott a kenyér. És Kim mindig nekem szólt, hogy töltsem fel cuccal az asztalt, aminek tökre örültem. És a végén még meg is köszönte. Csak hogy értsétek: az ebéd itt áll a normál kajából, (pl ma volt tortilla, csirke saláta meg valamilyen majonézes zöldség, aminek csak az angol megfelelője jut az eszembe, ezért kihagyom a nevét) és az elmaradhatatlan sunflower butter+jam+kenyér kombóból. Az utóbbi három kaja ki van rakva az ebédlő két végébe, asztalokra. Tehát bejött szólni pár gyerek, hogy nincs butter, nincs bread, elfogyott az alma stb. Kim meg mindig nekem szólt. Hülyén hangzik, hogy örültem annak, hogy csicskáztatott, de tényleg jól esett, mert legalább emberszámba vett, és normális volt végig.

Ebéd után taliztunk a dishroom-ban, szerencsémre/szerencsétlenségemre, nem maradt sokáig ott. Ez azért jó, mert nem stresszeltem a jelenléte miatt, másrészt viszont egyedül voltam a dirty oldalon. Kb fél 3-ig ott múlattuk az időt, amikor mondja Bibi, hogy akció van a konyhában. Mark, elkezdett üvöltözni és dobozokat hajigálni. Ő egyébként egy elég fura srác, és mint kiderült, volt már börtönben, mert meg akart ölni egy embert...tőlem meg már kétszer is kérdezte, hogy mikor lógunk együtt, mert mind a kettőnknek csütörtökön van szabadnapja.

Bibi volt a fülem, mivel ő vitte erre-arra az elmosott edényeket, hallott pár dolgot és mindig adta le a drótot nekem. Egyszer csak megjelent Mark és Siya a dishroomban. Siya próbálta lenyugtatni, de Mark nagyon nem akart csitulni, Mi meg Bibivel mint akik moziban vannak, csak néztünk, hogy mi a szösz van. Nemsokkal ezután megjelent Kim. Andrew-val és Mark-kal bementek, privát „meeting-re”. Utóbb kiderült, hogy Mark valami fiús viccet mondott Andrew-nak, aki erre asszonta, hogy „that's inapropriate”.

Ahogy már írtam korábban, Andrew a konyhában főnök, szóval neki a szabályok szentek és sérthetetlenek. A camp-ben meg ugyebár nem lehet semmi olyasmit csinálni, viselni, mondani, ami „inapropriate”. Végre végeztünk a dishroom-ban, Flor-t és Alia-t kérdeztük, hogy mi történt. Alia mondta, hogy ő sírva is fakadt, mert úgy viselkedett Mark, mint egy idegbeteg őrült. Ő meg megijedt tőle. A lényeg, hogy hosszas megbeszélés után Mark hazament, Kim felhívott valakit telefonon, Andrew meg tartott egy cigiszünetet. Elég akció volt, utána olyan volt a légkör, mintha embert öltek volna. Na, ez most rossz vicc volt, tudom. :) Az az egy biztos, hogy Mark és Andrew nem bírják egymást, bár erre a vas logikámmal már rájöttem korábban. Enyhébb verzióban, de volt valami hasonló eset, hogy Mark a kötényét hajította a földre, mikor Andrew valamit mondott neki. Meg vasárnap hallottam, hogy Andrew valami megjegyzést tett Markkal kapcsolatban Nate-nek.

Na, de messze még a nap vége! Mindenki csinálta a dolgát, elérkezett a vacsora. Ja, egy fontos tényező: Martin és Siya shift-et cseréltek, tehát most a lengyel dolgozik a mi műszakunkban és ez volt a második napja.

Tehát vacsiidő: taco shells („U” alakú tortilla ships, amit meg lehetett tölteni cuccal), szaftos husi, bab, reszelt sajt, salsa szósz, tejföl valamint saláta volt a kaja. És az elmaradhatatlan cookie. Andrew mondott valamit Martinnak, aki nem értette, hogy mi van ezért mondta nekem a főnök, hogy menjek oda segíteni neki. Én mivel mást csináltam, nem figyeltem arra, hogy mit mondott Martinnak. Valamit a taco shell-ekkel kellett volna kezdeni...kérdeztem is tőle, hogy mi van???Mondja már emeltebb hangon, hogy „to the owen! to the owen!” én meg nem értettem, hogy mit csináljak, tegyem be a taco shell-eket a sütőbe vagy mi. Mert nem volt értelme, annak amit mondott. Ad 1: már pakolni kellett volna őket a tányérokba, nem sütőbe tenni. Ad 2: ha nem egész mondattal válaszol, akkor honnan tudjam mit tegyek a sütőbe??? Talán a fejem? Vagy mit bmeg? És akkor elkezdett ordibálni, hogy a taco shell-eket tegyük a sütőbe. Sajnálja, hogy ordibál, de nem érti, hogy mi olyan nehéz ebben, mit nem lehet érteni. Azt hozzá tenném, hogy utána meggondolta magát és már pakolgattuk a tálakba Martinnal ezeket a tortillákat. Mivel semmi idő nem volt arra, hogy felmelegítsük őket, és ezt ő is realizálta. Aztán beállt felváltani engem, én meg tettem, amit tennem kellett: vittem a megtöltött tálakat a pultra. Amikor az első adagért mentem mondta, hogy „sorry”. Én meg gondoltam: ajóédesanyád... Mentem vissza, a többi tálért, akkor megint mondta, hogy „sorry for the yellying” (bocs, az ordibálásért). Én meg csak annyit mondtam, hogy oké. Ő meg erre mondta, hogy nem, ez nem oké. Naná hogy nem! De én nem is arra gondoltam, hogy „oké, semmi baj”, hanem, hogy „oké, nem kell kétszer mondanod, mert kitörölheted a segged a bocsánatkéréseddel”. Annyira mérges voltam rá, hogy sírni tudtam volna, úgyhogy nem kezdtem el kifejteni az oké-m jelentését. Bibi a 10 perces kajaszünetünkben próbált nyugtatni azzal, hogy igen, ez Andrew. Azt ugye már írtam, hogy Bibi is kapott egyszer hideg levest tőle. Az akkori viselkedéséhez képest most az volt a pozitívum, hogy azonnal bocsánatot kért, és észrevette magát, hogy ez nem normális. Nem a katonái vagyunk, hogy ordibáljon velünk, ráadásul nem beszéljük anyanyelvi szinten az angolt. Annyi minimum jár, hogy nem félszavakat dobál nekünk, hanem elmagyarázza mit és hogyan.

Utána rá se néztem és nem is szóltam hozzá, csak akkor, amikor muszáj volt. Látszott rajta, hogy szarul érzi magát meg kínban van, aminek örültem/örülök nagyon. Nem tudom milyen lesz holnap, de az biztos, hogy engem két bocsánatkéréssel nem engesztelt ki. Martin fiú, róla lepereg, meg nem veszi annyira a szívére de én igen és azért na...Ha nem holnap, akkor valamikor azt tutira elmondom neki, amit itt leírtam nektek, mert vagyunk olyan viszonyban meg nem félek tőle. Iva mondta, hogy mondjam el Kim-nek, mi történt. Hát azért itt még nem tartok. De ha még egyszer ordibál vagy valami, akkor megmondom, hogy shiftet akarok váltani.

És a mai viselkedése csak erősíti azt a tervünket a lányokkal (Bibi, én és Iva), hogy gutalaxot adagolunk a piájába egy óvatlan pillanatban. Ez persze nem csináljuk meg (még), de milyen jó vicc lenne már?? :)

Zárom soraimat, mert itt már elmúlt éjfél, és elegem van a mai napból. A bal szememmel nem tudok kacsintani, mert fáj a sérülésem... :(

Puszi haza!

 Hétvége

Szombaton akkora meglepetés ért. Kim-mel úgy tűnik javul a viszonyunk, mert a szokásos lodge takarításból kihagyott. Azért sajnos be kellett szállnom a cleaning projekt-be. Ugyanis beállította Jacek-ot, Siya-t, Dita-t takarítani, és asszonta Jacek-nak, hogy mondjon még egy nevet, akivel dolgozni akar. Ez a gyökér meg engem mondott. De a lényeg, hogy Kim kihagyott volna a takarításból és ez az azért haladás. :) Ja igen, mert azt hiszem pénteken mondta nekem és Bibinek, hogy már megint sack lunch-okat kell pakolnunk, de rengeteget. És hogy mi olyan gyorsak és ügyesek vagyunk. Mondom mi a cucc, ki vagy te és mit csináltál a bunkó Kimmel? A fiúk (Nate és Andrew) már 10 óra óta pakolgatták kis tasiba a paradicsomot & spenótot illetve a brokkolit & répát a sack lunch-okhoz. Úgy néztek ki mint egy homi házaspár, akik a családi piknikre készítik a kaját. :D

Na, de szombatnál tartottam. Lodge takarítás volt....nem sok. Meg mondta Andrew, hogy csináljak 10 tepsi tortát. Amiből aznap csak hatot tudtam elkészíteni, mivel szinte a nap végén adta ki az utasítást. Nagyon extrára ne gondoljatok: cinnamon cake a neve. Annyit tesz, hogy van egy doboz, amibe benne van két zacskó: az egyikben sárga (a tészta gyakorlatilag) por van, a másikban meg a fahéjas por. A tészta porját vízzel kellett elkeverni a mixerrel, aztán két tepsiben eloszlatni a cuccot. Ezután jött a fahéj, amit rá kellett szórni a gondosan eloszlatott tésztára. Utána megint jött a tésztás rész, itt már egy szinttel nehezebb volt, mivel nem az üres tepsit kellett kenegetni, hanem az alatta levő réteget. A tészta után megint jött a fahéj szórás és ezzel vége is a dolognak.

Vasárnap Bibiék gyönyörű szabadnapra ébredtek. Borús volt az ég, és néha esett is az eső... Aznap megint kellett készítenem sack lunch-ot, és csináltam szardínia salátát meg humuszt is. Egyes egyedül. :) A szardínia sali finom, de érdekes az íze. Zellernek a zöld részét kell belerakni, meg almát, hagymát és a fűszereket. Hála istennek nemcsak Andrew volt bent, hanem Nate is.  

Ez a mi zellerünk. :)

 Day off-om

Máris kedd van, eléggé elhavazódtam az írással, Ti meg gondolom alig tudtatok aludni az izgalomtól, hogy milyen volt a szabadnapom. :) Mákomra sütött a nap, úgyhogy ebéd után az volt a fergeteges tervem, hogy kifekszem valahova napozni. Petra, aki a laundry-ban dolgozik, végzett az aznapi munkával, ami azt jelenti, hogy nem volt szennyes, amit ki kellett mosnia. Ezért megkérdezte Lindát, a főnökét, hogy elmehet-e pár órára velem. Örültem nagyon, mert legalább nem voltam egyedül, úgyhogy kerestünk egy helyet, ahol tudtunk napozni. Azért mérges is voltam a helyzetre, hogy kb 2-3 körül tarthatott egy nagy szünetet. Mi meg úgy be vagyunk táblázva a konyhában, hogy a 30 perces szünetünk egy perccel se lehet több, mert figyelik....Olga, aki Petra társa a laundry-ban, általában 9-kor még a kabinban üti el az idejét, annak ellenére, hogy 9-kor már a”munkahelyén kellene lennie. De mivel Linda nem lesi őket, hogy mikor érnek munkába, nagyon szerencsés helyzetben vannak. Nórival és Dasha-val együtt. Linda egyébként az Office-ban dolgozik, intézi a tábor dolgait, nagyon aranyos nő.

Szóval megint eltértem a tárgytól. :) 4-5 között visszamentünk, neteztem egy kicsit, mert tervezzük, hogy rendelünk a walmart-ból dolgokat. A laundry-ban használható mosószer például egy kalap fos, alig viszi ki a retket a munkás cuccaimból. Meg egyébként is fogyóban van a tusfürdőm, fogkrémem meg ilyenek. Ott minden olcsóbb, mint az Island Market-ban. Ráadásul 45 dollár felett ingyen elszállítják a camp-be, szóval még a hülyének is megéri, nekünk meg pláne. :)

Vacsi után visszamentem a laundry-ba, kikapcsolni a gépet, amikor Iva betoppant, hogy engem keres, mert Jasonnal és Dita-val be akarnak menni a városba. Mazlummal is találkoztunk, ő is velünk jött Most kivételesen nem a Tavern-ba, hanem a Madrona-ba mentünk, ami alapvetően étterem, de szolgálnak szeszes italokat is. Betoltunk pár pohár gin tonic-ot, és mivel 10-kor zár a hely, lassan mennünk is kellett. Egyre jobban bírom Ditát, meg a Smith Cabin másik két amerikai lakóját. Jó arcok, csak az elején furák voltak, nem nagyon beszéltek velünk.

Pénteken enyhe hangover-rel ébredtem, de azért lazán kibírtam a napot, mert erős vagyok. :) Aznap Andrew volt a főnök, csodálkotunk, amikor 8:10-kor azt mondta mindenkinek, hogy „go home”. Este bementünk a Tavernba, szokásunkhoz illően. Petra, Nóri, Iva, Bibi és én. Mazlum Jasonnal, Laura-val és Dita-val ment be, a parton ittak egy ideig. Mi meg eldöntöttük, hogy bemegyünk a kisboltba, venni valami alkoholt, mivel úgyis egész este sörözni fogunk, valami mást is akartunk inni. Igazából fogalmam sincs, hogy milyen alkohol volt benne, de én egy dobozos üccsit vettem cranberry (bocs, nem jut eszembe a magyar neve) ízesítésben. Egyébként itt még a csapból is cranberry folyik, nem rossz...nem rossz :) Ja és vettem hozzá peanut butter-es snickers-et. Mmmmmmmm:) Több ízesítésben is lehet kapni, eddig ez volt az első, amit kipróbáltam.

Petrával elkezdtük játszani a pitcher-es játékot, ahogy ő nevezi. :) Első kancsót ő állja, a másodikat én. Már megint karaoke-ztunk pár számot, én ügyes voltam és mindig kerültem a mikrofont. Volt Abba, Nirvana (én választásom, ebbe Andrew is beszállt), Cher, Michael Jackson és Spice Girls /tőlük a Wannabe...khmm Szilvi és Csilla... :)/ Andrew volt a doorman, már megint, de éfjél után ő is csatlakozott hozzánk. Ilyenkor annyira más a viselkedése a konyhaihoz képest. Ott ültünk egy nagy asztalnál Andrew, Petra, Bibi, Iva, Nóri, Jason1, Jason2, Laura, Dita, Mazlum, Alia és én. Gyorsan eljött a záróra, szerencsére szereztünk fuvart a visszaútra. :) A maintenance fiúk Jason-ja vitt haza engem, Bibit és Nórit. Curfew után voltunk, de azért zseblámpát nem használtunk, nehogy baj érjen minket. Dita-t, Laura-t és Jason-t már megfogták egyszer, felírták a nevüket, és asszem Kim is elbeszélgetett velük. Ittasan, autóval és zenét bömböltetve érkeztek a táborba, a firefly-ok meg egyből lecsaptak rájuk...mondjuk nem is volt nehéz rájuk találni, úgy hogy a nagy kussban egy zenélő autóval cirkáltak.

 Hétfőtől Szerdáig

Úúúúú, nem is írtam! Láttam mosómedvét! Annyira cuki, hogy csak na! :)

Hétfőn és kedden elméletileg Nate-nek kellett volna dolgoznia, de beteg volt és Andrew helyettesítette. Először azt hittük, hogy Kimberly lesz a délutáni műszak főnöke, kicsit betojtunk, de szerencsére megjelent Andrew. Én jobban preferálom Nate-et, a stílusa miatt. Ő haverkodósabb, meg tud hülyülni a konyhában, és nem annyira szőrszálhasogató. Ettől a héttől kezdve nagyon sok a munka, mert gyakorlatilag 3-4 ember hiányzik a konyháról. Bibi, Dita és Laura a másik, kisebbik konyhán dolgozik, ezért ők ebéd után, kettőkor lelépnek. A munka meg csak halmozódik mint állat. Hétfőn például ugyanaz volt mint vasárnap: négyen voltunk a konyhán. Kedden már kicsit többen, mert ott volt Julio és Ana is. De tényleg nagyon kellene haladni, és a nap végére mindig csak halmozódnak a dolgok..Például granola már vagy 1 hete nincs, mert nem érünk rá. Siya meg annyira lassú, hogy nem is kalkulálok vele...

Kedden majdnem 60 kg fagyott csirkemellet forgattam barbeque szószba, ugyanis az volt a vacsi. Már majd lefagytak az ujjaim, de megcsináltam. :) Előtte meg panning-eltem, ami azt jelenti, hogy tepsikre pakoltam az ételeket. Mondjuk a hamburgerbe a húspogácsákat, vagy a sausage-okat stb.

Hétfőn meg kedden sokszor megdicsért a főnök, hogy milyen gyorsan dolgozom. Kaptam egy képzeletbeli sárga csillagot is. :D Ez náluk olyan, mint nálunk a pirospont. :)

Kedden és szerdán a Dimitrij által rendezett fellowship party volt. Ez azt jelentette, hogy Andrew már megint egyedül hagyott a dishroom-ban, hogy takarítsam ki a masinát. Neki el kellett kezdenie készíteni a kaját a partyra. Nachos volt a menü este: tortilla chips, sajtszósz, avokádókrém (ezt a kettőt csinálta ő), fekete olívabogyó, reszelt sajt, tejföl, jalapeno paprika (amibe bele is könnyeztem).

Már nem emlékszem pontosan melyik nap, de egyszer munka után elmentünk a dokkra, nézni a naplementét. Az hogy gyönyörű, nem elég kifejező...majd készítek képet róla. Tudom, mindig csak ígérgetem, de a fényképező elemei töltődtek. És miközben ott ültünk, láttunk fókákat is. Ők is nagyon cukik, de eddig nekem a mosómedve a favorit. :) Ezután Nóri bevitt minket a county store-ba, ahol dolgozik, és választhattunk magunknak jégkrémet. Persze ingyen... :) Bibivel és Dáviddal elmentünk a Chapel Rock-hoz, ami ilyen kis sziklás rész, és ott ettük meg a fagyinkat.

Tegnap, azaz szerdán sack lunch-okat pakoltam, 47 darabot. Muszáj volt befejeznem aznap, mert csütörtökön jöttek érte. Lehet nem írtam le, ha igen, akkor ismétlés: ez uzsicsomag, amibe mindenféle dolgot rakunk bele. Egy üccsit, körtét, szendvicset, oreot, sajtot, rakat zöldséget, majonézt, mustárt, szalvétát stb. Már az, hogy a zöldségek egy ilyen kis lezárható tasakban legyenek, időt igényel, mert ezt is nekem kell megcsinálni. Kimberly megjelent délután a konyhában, razziázott egyet. Találkoztunk párszor, amikor mentem ezért-azért a hűtőbe, szóval tudtam a jelenlétéről. Viszont amikor visszamentem az asztalhoz, ahol dolgztam, háttal voltam neki. Ez a rib*nc meg odaosont hozzám és úgy megijesztett. Elkezdi: Ildi! (olyan hangon, hogy azt hittem ez után vmi oltás jön megint) What are you doing? Azt tudni kell róla, hogy szereti ijesztgetni az embereket. Ezt már eljátszotta Jackie-vel is, Bibivel is...annyira idióta ez a nő. A lényeg, hogy semmi különöset nem akart, csak rám hozni a frászt, ami sikerült is. Csak felhívta a figyelmem, hogy van plusz egy fő, akinek nagyobb adagot csomagoljak, de ezt már Nate elmondta. Egyszer talán hétfőn, a hosszú szünetünk után visszamentünk a konyhába Jackie-vel és Bibi-vel. Kim is ott volt, és így négyen váltottunk pár szót. Az első vagy a második mondata felém az volt, hogy „I think you are scared of me”. Én persze egyből rávágtam, hogy neeeem, egyáltalán nem. :D Aztán Bibitől kérdezte meg, hogy mit mondtak nekem róla. :) Miután elment, azt beszéltük épp, hogy nincs szükség szavakra, az egész nő para, akármit csinál. Ha csak a székében ül, az is ijesztő. :)

Végül is sikerült befejeznem a sack lunch-okat, és még vacsora előtt elkezdtem Siya-val (…) a muffinokat formába szedni. Az meg a mai reggelihez kellett. Mázli, hogy elég 20 perc nekik és készen vannak, a para csak az, hogy nincs elég muffin forma. Így várni kellett húsz percet ahhoz, hogy elkészüljenek, majd gyorsan kiszedegetni a formákból és az újakat megcsinálni. Vacsora után megint a dishroomban voltam egy ideig, aztán Nate mondta, hogy fejezzem be a muffinokat. Amikor beraktam az utolsó adagot is a sütőbe, akkor volt majdnem fél 9, így azokat már ő várta meg. A muffinból volt majdnem 500 darab, amikor leléptem, az utolsó adagot nem tudom, de olyan 100-130 körül lehetett. Hatalmas mennyiség :) És az a durva, hogy nem csak a muffin volt reggelire, hanem az úgynevezett scones is. Ez is édesség (naná), ezerszer finomabb a muffinnál.

A szerdai naphoz tartozik, hogy Dita „összetörte” az egyik YMCA-s kisbuszt. Az a konyha, ahol ő dolgozik Bibivel és Laurával távolabb van, így a kaját és mindent amit kell, autóval viszik fel. Szegény lány véletlen beletolatott egy fába. A busz egyik ablaka betört és benyomódott a fém része. Kim tud a dologról, szerintem lesz még ennek böjtje...amit tudunk biztosan: három napig nem vezethet.

Lassan letelt a szerda is, most day offom van, végre. :) A mai nap csodáiról majd egy másik nap írok, érjétek be ennyivel. :)

Husikám, elolvastam az eddigi összes írásodat, hatalmas mennyiség, húzzál bele! :)
És hogy színes legyen a bejegyzés:

miközben írtam a blogomat, ezeket kezdtem el pusztítani :)

Tudom, egy pár napja elmaradtak a bejegyzések...de még élek, szóval nincs ok az aggodalomra :) Csak időhiánnyal küszködök.
Remélhetőleg (amerikai idő szerint) ma este már lesz valami új a blogban. Mert hogy sztori az van dögivel, csak időm nincs leírni.
Puszikáááák

Vasárnap

Ahogy már írtam, Andrew szerdán elég gyökér volt, de csütörtökön főleg. Érezte, hogy ludas, mert pénteken úgy viselkedett, mintha kicserélték volna. Ő egyébként nem rossz főnök, ilyen szempontból. Mert persze vannak az embernek rossz napjai, de neki el lehet mondani, hogy igen, ma egy f*sz voltál. És szerintem tényleg akar is változtatni. Ma például behozott két nagy doboz fagyasztott borsót, és elkezdte a földhöz vagdosni, hogy feltörje, mert egy nagy tömb volt az egész. Kérdeztem is tőle, hogy mit csinál, mert elméletileg étel nem lehet a földön. Minimum egy műanyag ládát kell leraknunk a földre, mert még egy doboz sem lehet a padlón. Engem már vagy háromszor figyelmeztetett erre, gondoltam itt az ideje a visszavágónak. Megköszönte, hogy szóltam, és hogy igazam van. És adtam neki egy eszközt, amivel esetleg fel tudja törni a tömbbé fagyott borsót. Ez a cucc műanyag ládák kinyitására szolgál, fémből van, hasonlít egy F betűre. A Tavernban Bibi elmondta Andrew-nak, hogy rosszul esett neki, amikor leordította csütörtökön. Ha direkten nem is, de valamilyen szinten bocsánatot kért tőle.

Általában nyolcan-kilencen vagyunk a konyhán, miután a morning shift hazamegy. Most viszont Julio, Ana, Bibi day offon volt, Dita és Laura Nate-tel volt Tracy Strong-ban. Ez azt jelenti, hogy Jackie, Siya, én és Andrew voltunk, ami rohadt kevés ember. Ráadásul hal volt a vacsi, ami miatt rengeteg mosogatásra váró tepsi keletkezett. Siya meg nagyon de nagyon lassú. Amikor dolgozik, beáll a slow motion üzemmódba. Annyira, hogy teljesen felb*szom rajta magam a nap végére, meg főleg olyan időszakban, amikor kapkodni kell. Ahogy írtam, három ember szükséges a dishroomban, de mivel ez kivitelezhetetlen volt, én és Andrew maradtunk ott. Meg is dicsért, hogy milyen jól űzöm itt az ipart. Hát mondom minden nap gyakorlom, jóhogy gyorsan tudom rakosgatni az edényeket, nem úgy, mint ő. :) De ahhoz képest, hogy a dirty side-ot csinálta emberhiányban, elég jól tolta, én csak párszor segítettem be. Több mint egy óra volt, mire végeztünk. Utána elkezdtem takarítani a masinát. Fél kilenckor mondta, hogy menjek haza. Megkérdeztem tőle, hogy mi lesz a dishroom-mal, mire azt mondta, hogy majd ő befejezi. Azért kicsit megsajnáltam, és elgondolkoztam rajta, hogy befejezem a melót (kb 15 percet jelentett volna). De aztán mondom mégse... 7 napból 6-ot dolgozom, napi 9 órában, nem vagyok Vöröskereszt. Ő többet keres, mint én, úgyhogy kibírja.

Szerintem 1 órát még simán eltölthetett a konyhában, mire mindent megcsinált. Még fel kellett mosni, letakarítani az asztalokat, szemetet kivinni, a hatszázezer hűtő hőmérsékletét ellenőrizni, elmosni a tepsiket stb...A tepsimosás meg tökölős, mivel háromfázisú: mosószer, tiszta víz, majd sanitizer-es víz. Mindenkit hazaküldött, amikor a munkaidőnk lejárt, így jár a pirospont Senior Frijoles-nek. Tudniillik csütörtökön volt vagy 9 óra, mikor a többiek végeztek a munkával.

Offolok: Ditának még mindig rögzítve van a karja, de már nem fáj neki folyamatosan. Csak nem tudja felemelni. Én nagyjából helyrejöttem, a tenyerem egy része már nem lila, hanem barna :D és már csak egy kicsit fájdogálok.

Zárom soraimat, és légyszi ti is írjatok, hogy mi van veletek! Pusziii :)

Péntek

Csütörtök este ahogy írtam, villámlott, dörgött ezerrel. Eljött a péntek...még reggel borús volt az ég, napközben normalizálódott, estére megint elromlott. Amikor Bibivel végeztünk a munkával Iva, Mazlum, Jason és Siya már a Tavernban volt. Megmostam a hajam, szerencsére meg tudtam szárítani, de utána elment az áram.

//Ja azt nem tudom, írtam-e, de nem megy az otthoni hajszárító, hiába állítom át a feszültséget. Muhamed-nek van hajszárítója, az övét szoktuk kölcsönkérni.//

Sötétben, zseblámpák segítségével készültünk el. Én, Petra és Bibi indultunk el a Tavernba. Olyan mérges voltam, nem tudtam kivasalni a hajam rendesen, mert nem melegedett fel a hajvasaló... -_-

Elmentünk Andrew-ék kabinjához, hátha találunk ott valakit, aki megszán három európait egy fuvarral. Alia volt csak ott, egy kis hálapénz fejében bevitt a városba. Akkorákat dörgött és villámlott, hogy egyszer majdnem berottyantottam, úgy megijedtem a dörgéstől. A lényeg, hogy amikor beértünk Eastsound-ra, nem volt közvilágítás, gyanús volt, hogy a Tavernban se lesz áram.

Nagyon hangulatos volt, mert a vaksötétséget gyertyákkal szelídítették meg. (ez olyan költői, nem?) Teljesen tele volt a pub, annyira, hogy már Iváéknak sem volt helyük, csak a pult szélénél. Odaparkoltunk mi is, megrendeltük Petrával az első kancsó sörünket. Ez volt a Mac&Jack, a következő valamilyen import sör volt, ami IPA névre hallgat. Ez sokkal finomabb. :) Andrew is ott volt, váltottunk pár szót, aztán beállt biliárdozni. Karaoke helyett pár ember nekiállt zenélni, nagyon jól nyomták. Egyszer csak én is ott termettem a biliárd asztalnál, mert Jasonnak (a maintenance fiúk második számú főnöke) partner kellett. Világosban is kihívás belecéloznom a golyót a lyukba, de sötétben, gyertyák mellett még nehezebb. Igen, kifejezetten béna voltam. :) Játszottunk Andrew és Nate ellen is, persze, hogy elpicsáztak minket. Jason, a raszta hajú fiú (nem az a Jason, akinek a társa voltam) mondta nekem, hogy indul haza és bevisz a táborba minket is. Végül maradtunk, mert Andrew felajánlotta, hogy elvisz párunkat haza. Andrew kocsijában volt valami ismeretlen fickó, akit valahol kirakott. Rajta kívül ott volt Nate, Jason (az öregebb), Bibi, Petra és én. Elég sok sört megittunk, úgyhogy pár dolog kiesett, így az is, hogy miért mentünk egyenesen Jason házába. Talán azért, mert curfew volt, de nem vagyok biztos benne, mert nem tudom hányra értünk oda. Csak azt tudom, hogy a Tavern már zárt, amikor mi elindultunk. Szóval Jason háza a tábor területén van...ezt valahogy nem tudom összerakni. Miért akar valaki egy tábor területén élni. Körbevezetett minket a házban, amiből nem emlékszem sokra, csak a konyhára és a nappalira. De biztos nagyon szép lehetett az egész. Andrew-nak főzhetnékje támadt, és annyira finom omlettet csinált, olyan volt, mintha Magyarországon lettem volna. Spárgát, és vmi kolbászfélét felszeletelt, én csak a sajt reszelésére voltam képes. Amíg vártunk arra, hogy kész legyen, Nate visszament a kabinjukba hozni alkoholt. Ebből az lett, hogy mikor visszaért feltankolva, Jason csinált vmi Metaxából készült koktélfélét, amibe belekortyoltam, de képtelen voltam meginni. A fiúk még nekiálltak sörözni is egyet, én betámadtam a nappalit, mert annyira álmos voltam, hogy odavitt a lábam. Mellém ültek a lányok is, a két szélére meg Nate és Andrew. Én azonnal el is aludtam, úgyhogy volt filmszakadás rendesen. Csak arra keltem fel, hogy hoppá, elkészült a kaja! Annyira jó volt, hogy kétszer is szedtem. Visszaültünk, tévéztünk, épp valamilyen Jackass-hez hasonló műsor ment, tök jó volt de sajnos megint álomba zuhantam. Kiderült, hogy a lányok is. Bibi pohárral a kezében, ülő pozícióban aludt el. (ezt fontos kiemelnem) Amin másnap vagy egy óránk keresztül röhögtünk. Hogy nézhettünk már ki, de komolyan? Három lézer alszik a kanapén, állítólag horkoltunk is (amit tagadtunk). Egyébként Petra tényleg horkol, Bibi azt mondta hogy én nem horkoltam, csak hangosabban vettem a levegőt. Én nem tudok nyilatkozni, nem figyelem magamat alvás közben. :)

Másnap azért megkérdeztük, hogy mi történt ezután. Nate előbb hagyta el Jason lakását, és mivel mi elaludtunk, Andrew úgy gondolta, hogy nem ébreszt fel minket és ez a mádöfákör ott hagyott három részeg, tehetetlen, alvó LÁNYT egy férfi lakásában. Nem mintha Jason egy sorozatgyilkos lenne, de azért na...Ráadásul egész este nyomult rám, aztán a lányokra is. Ő egyébként egy 40-es elvált, nem jóképű fickó, kutyával és ha jól hallottam akkor kakasokkal is, akik be nem tudták fogni reggel.

Bibi ébresztett minket kb 7 órakor, hogy ideje hazaindulni. Azért gondolhatjátok milyen képet vágtunk, amikor felébredtünk a kanapén...a „hol vagyunk?”, „mi történt?” és „hol vannak a többiek?” után az jött, hogy most totál úgy nézhetünk ki, mint az egyéjszakások buli után. Tehát Bibi volt a vekker, de ő is csak azért ébredt fel, mert a lábai nagyon fájtak, amit el tudok képzelni, mert a repülőút után én is ugyanezt éreztem. Tehát felkeltünk, Jason a mellettünk fekvő szobában aludt, gondoltuk nem ébresztjük fel. Igazából egyikőnk sem tudta, hogy hol vagyunk pontosan, de azért hazataláltunk. Megkönnyítette a tájékozódást, hogy világos volt. Visszafeküdtünk aludni, aztán Bibivel elindultunk munkába. Annyira fáradtak voltunk, hogy félórás hosszú szünetben, amikor kifeküdtünk a teraszon lévő padokra napozni, el is aludtunk. Andrew és Nate bent volt a konyhán, akkor kérdeztük meg, hogy pontosan mi történt este. A lényeg, hogy túléltük a szombatot is. Ja nem találjátok ki, mit volt a dolgom aznap... Takarítani a lodge-ot. Kim szerintem nem bír, engem mindig felír a listára és mindig én vagyok az utolsó rajta. És amióta itt vagyok, egyszer nem hagyott ki a takarításból. De nem baj, legalább kondizok...

Munka után mondtam Bibi-nek, hogy ma mindenképp el kell pusztítani a két üveg sört, ami még a táskámban van. Épp a kabinunk kicsiny teraszán beszélgetett Dávid és Siya. Elinvitáltuk őket a táboron kívülre meginni a sört.

A kabinunk kb 5 percre van egy úttól, ami már nem a tábor területe. A dolgot csak az nehezítette, hogy nem volt sörnyitónk. Ifjabb Jason megmutatta nekem, hogy kell öngyújtóval sört nyitni, de mivel én nem cigizek, nincs öngyuszim. A környéken meg nagyjából a fa volt a legszilárdabb dolog, azzal viszont nem lehet sört nyitni. Próbáltuk, de tényleg nem lehet. Megláttam nem messze egy útjelző táblát, meg mellette valamilyen fém oszlopot, úgyhogy ki tudtuk nyitni az üveget. Én Bibivel, Siya Dáviddal felezte meg a sört. Miután megittuk, visszamentünk a táborba, mint aki jól végezte dolgát, aztán lefeküdtünk aludni. Mivel az nagyjából az egész szoba a Tavernban volt este, elég hamar kidőltünk.

Egy kép egy múlt heti reggelről: (azért, hogy színes legyen a blog :) )

a szemben lévő szigeteket nem lehetett látni a köd miatt

Amíg nincs meg a video, csatolok egy youtube-osat. Kb így kell elképzelni. :) Ilyesztően magas...

http://www.youtube.com/watch?v=y4zYuQnRpxY

Egyébként ma már rendesen fáj a combom, és a hasam. De túlélem. :) Ditának meg a válla meghúzódhatott, ma reggelre nem is tudta mozgatni rendesen. Elment a health hut-ba, ahol rögzítették a karját a testéhez. Szerencséjére ma is day off-ja van, de holnap dolgoznia kell neki is.
Este meg akkora vihar volt, hogy az egész kabin szó szerint beleremegett a mennydörgésbe...ilyesztő volt egy faházban tölteni az estét úgy, hogy közben villámlott ezerrel. Nem irigylem azokat, akik open air cabin-okban  laknak... De ma már szép az idő, csak az este volt horrorisztikus.

A day offom részletesen :)

Ja nem is mondtam, mi volt reggeli (ha már a részletességnél tartunk): muffin (csokis/áfonyás), scones (ez vmilyen édes háromszög alakú süti, finom :D) és főtt tojás volt. Ennyi! Basszus ezért felkelni??? Legközelebb lecsekkolom a konyhán mi a másnapi menü, mert 8-kor ezért nem érdemes kimászni az ágyból. Utána vissza is mentünk Bibivel, és aludtunk tovább. Felébresztett 11-kor, hogy mennie kell a konyhára, én meg ne aludjak, mert day offom van. Nagyon bírom, ő az én kis ébresztő órám. :)

Ne úgy képzeljétek el, hogy minden este kirúgunk a hámból vagy ilyesmi, mert nem. Általában egy héten kétszer max háromszor csinálunk ilyet, de mégis olyan picsafáradt vagyok minden nap. Tényleg sok a munka, de nem nyavajgok, mert valamit valamiért. :)

Az ebéd: tortilla chips, saláta, tejföl, salsa szósz, bab, reszelt cheddar sajt, tortilla tészta. Ezek mind kis tálakban voltak. Nem mondom, hogy rossz volt, de finom se. Egy héten, ha négyszer nincs valamilyen chips ebédkor, akkor egyszer sem...Ja azt kihagytam, hogy a héten megettem az első tábori levesem. Paradicsomleves volt tészta nélkül... Mivel én a konyhán vagyok, felturbóztam az enyémet egy kis reszelt mozzarellával...isteni volt. :)

Tehát, ott hagytam abba, hogy ebéd után valamikor elmegyünk a Cascade Lake-hez. Még neteztem egy kicsit, fél 3 felé visszamentem a kabinba, mert Ditával és Jasonnal azt beszéltük meg ebéd közben, hogy 3-kor indulunk. Mondom mi a szösz, én napozni is akartam volna, ha 4 után érünk oda, nem lesz színem. :) Persze ezt nem mondtam, örültem, hogy velük mehettem.

Dita is megérkezett a kabinba 3 körül, elkészültünk, aztán vártuk Jasont és mint kiderült Kelly nem jött velünk, de helyette ott volt Brad. Még véletlen sem hasonlított Brad Pittre... :)

Nagy nehezen elindultunk, de előtte bementünk az Island Market-ba, felkarolni egy-két....pár üveg sört. Ebből az lett, hogy mindenki vett magának egy hatos kiszerelést, kivéve Brad-et. Igen, Jason is ivott, annak ellenére, hogy vezetett. De mint mondottam volt, ez itt nem számít extraságnak. Ezután folytattuk utunkat a Moran State Parkba. Leparkoltunk az autóval, majd következett egy 10 perces séta a helyre. Nagyon szép volt, a tó körül volt véve fenyővel, a nap sütött...de persze mi pont azon az oldalon voltunk, ahol árnyék volt, szóval napozni nem tudtam. De hát egyszerre nem is jöhet minden össze. :) Alapból ilyen sziklás rész az egész, és csak egy kis része volt kialakítva beach-nek, de az hozzánk viszonyítva a tó másik oldalán volt. Megittunk két üveg sört (itt az üveg nem fél liter, hanem kb 3.4 dl), én megettem egy reggelről eltett banánt. :D Aztán Jason elkezdte a halálugrást. Miután már a századik vízben lévő ember is mondta, hogy a víz nem hideg, nem a szívrohamtól féltem, hanem a magasságtól. Nagyjából 45 láb magasról ugrottunk, ami olyan 14 méter. A víz meg kb 100 láb mély, úgyhogy attól nem kellett tartani, hogy leér a lábam. :) Brad felvette videóra az ugrásom. Hát őrület, úgy érkeztem a vízbe, ahogy nagyon nem kellett volna. De nem szaladok ennyire előre. Szóval amíg Jason ugrott egyet, Dita elment üríteni, mikor visszajött az üres tankkal (HAHA ezt most találtam ki :D), megbeszéltük, hogy egyszerre ugrunk, mert féltünk mint állat. Brad mondta, hogy ez nem jó ötlet, mert nincs akkora hely, hogy két ember biztonságosan ugorjon. Közben felérkezett Jason is, még egyszer elmondta, hogy hogyan ugorjunk, aztán bemutatta a gyakorlatot megint. A szikla végénél ott ágaskodott egy fenyőfának a teteje, szóval azt át kellett ugratózni. Nekem ez már nehézséget jelentett. Világéletemben utáltam minden olyan ugrásformát, ahol nekifutásból meg kellett állnom egy adott pontnál és el kellett rugaszkodnom. Pl távolugrás, magasugrás, meg az a dobbantós szekrényes gyakorlat tesin. Jó itt mondjuk nem kellett szó szerint futni, csak egy pici lendületet venni, hogy a fát átugorjam és kellő távolságra legyek a szikláktól. Na a lényeg a lényeg, úri hölgy voltam, Ditát előre engedtem. Nem kellett volna, mert miután vízbe ért, és felérkezett a felszínre jajgatott, meg úgy nézett ki, mint akinek baja esett. Mielőtt mindenki a szívéhez kapna, nem volt gáz, csak rosszul érkezett a vízbe. Annyira koncentrált arra, hogy befogja az orrát, hogy nem vette fel a „pen” alakzatot. Ez gyakorlatilag a vízbe érkezésnek a merőleges, fájdalommentes verziója. Gondoltam is magamban, hogy de kis béna, én nem szoktam befogni az orrom, úgyhogy az én ugrásom maga lesz a tökély. Érted, mi olyan nehéz abban, hogy egyenesen érkezz a vízbe? Elméletileg tudtam, hogy miként is kell ugranom, gondoltam nem nagy cucc, csak el tudjak rugaszkodni rendesen. Mondtam is Brad-nek, amikor „felkészültem” az ugrásra, hogy most már veheti. Majd látni fogjátok a videón, hogy kb fél percig tötyörögtem, de végül helikopter voltam és nem nyunyó, úgyhogy ugrottam. Én sem tudtam felvenni a pen shape-et, úgyhogy kb úgy estem a vízbe mint egy holttest, amit ledobtak. Nem is értem, hogy történhetett, mert föntről olyan magasnak tűnt, azt hittem lesz elég időm eljátszadozni a levegőben. De aztán mégsem. Beütöttem a mellkasom, a hasam, mindkét combom, és mindkét tenyerem. Az okos buksimnak semmi baja nem esett, arra tudok vigyázni minden időben. :) Most ahogy írom a blogot, már látom, hogy kezd lilulni a tenyerem.

Amióta itt vagyok, töröm-zúzom magam. Néha a karomon van egy két lila folt, a lábamon folyton van valami seb, amit munka közben szerzek, most meg ez.

A víz egyébként kifejezetten kellemes volt, szóval uszikáltam is egy kicsit, ha már úgy megszenvedtem érte. Jason tiszta lovag volt, végig bent volt a vízben, amíg ugrottunk. Amikor visszamásztunk a kiindulópontunkra, már rendesen lógott a belem, mert a sziklákon kellett felfelé haladni. Brad nem ugrott velünk, hanem ahogy indultunk visszafelé, volt egy kis fából készült híd, ami tényleg röhejesen alacsony volt, ő onnan ugrott le.

Visszaértünk olyan 7-fél 8 körül a campbe, maradt két üveg söröm, azt itt rejtegetem a bőröndben. Majd holnap elpusztítom, mert veszélyes alkoholt tartani a táborban. Az nem érdekes, ha valamelyik konténerben esetleg megtalálják, mert nem tudják ki tette bele.

Tehát visszaértünk, Julio által készített lasagne-ét lekéstük sajnos. Bementünk a konyhába, én felkaroltam hat cookie-t, három banánt és kiültünk a teraszra, naplementét nézni. Dita-nak és Jasonnak is adtam természetesen. Ők nem tudom miért, de nem mertek semmit elvinni a konyhából, mert ott volt Andrew. Engem meg nem nagyon érdekelt, a tegnapi viselkedése után. Állítólag ma még rosszabb volt a helyzet, Bibivel ordibált is egyszer. De ez egy másik sztori, ezzel nem untatok senkit. Holnap meglátjuk milyen lesz a boss. Csak az a bosszantó, hogy mi külfik vagyunk, türelmesnek kellene lennie velünk, mert nem ez az anyanyelvünk. Kétszer sem biztos, hogy ismerjük az adott kifejezést. Pl amikor a legelején mondta, hogy meg kell töltenem a kancsókat jéggel. Ha nem tudom mit jelent a pitcher (kancsó), akkor nem tudom mit kell megtöltenem. Amióta itt vagyok, egy csomó konyhában használatos tárgy nevét tudom, de még vannak újak és lesznek is bőven.

Megint tettem egy kis kitérőt, bocsi. Tehát még mindig éhesek voltunk, úgyhogy bementünk a Tavernba, mert ott állítólag nagyon atom hamburgert és sültkrumplit adnak. És tényleg, annyira fincsi volt. Biliárdoztunk egyet, aztán 9-kor visszaindultunk a táborba.

Ennyi volt a mai nap, nagyon elfáradtam. És ahogy az alkohol ürül ki a szervezetemből, érzem, hogy a hasam és a combom is fáj. Uhh, de nem akarok felkelni holnap...

Puszi mindenkinek!

Csütörtök

Sziasztok!
Tegnapi nap egy nagy shit volt munka szempontjából. Csak Andrew volt bent, Kimberly aznap szabadnapos volt. Szerencsére...nem tudom milyen lett volna Andrew idegállapota, ha még ő is ott lett volna a konyhán. Én szinte egész nap jégkrémeket csomagoltam. A boss vacsora előtt kb olyan 4-től meg volt őrülve, kapkodott és idegbetegeskedett. Ami miatt mi is idegesek voltunk... Valamit elkezdett magyarázni nekem a pulykával kapcsolatban, hogy fel kellett szeletelnie, ami sok időbe telt, azután 1 órára be kellett tennie megint a sütőbe, és akkor volt 5 óra. A vacsi meg 6-kor kezdődik ugyebár. De végülis minden megvolt időre. Az a baj, hogy van kb 47-50 asztal és nagyon kell sietni a kiszolgálással. Egy vagy két ember porciózza tálakba az adagokat, ha kell, akkor lefóliázza a harmadik, egy negyedik ember meg pakolja ki a pultra evőeszközzel ellátva. És ekkora mennyiségnél tényleg idő, hogy minden a pulton legyen egyszerre. Na mindegy, megcsinálta/megcsináltuk, de azért mindenki stresszelt aznap. Elmondja, hogy mit csináljak, de az oregoni akcentusa és a gyors beszéde miatt nem mindig fogom fel, hogy mi a teendőm. De lényeg az, hogy nem magyarázza el jól a dolgokat, akar valamit, de máshogy mondja el. Szóval értitek. :) És ezzel nem csak én vagyok így, hanem a többiek is. 
Ma day offom van, juhúúúúúú! :) Elmegyünk 2-3 körül Jasonnal, Ditával és Kelly-vel a Cascade Lake-hez, ami a Moran State Park-ban található. Van ott valami magas rész, ahonnan bele lehet ugrani a tóba, ha összeszedem addigra a bátorságom, akkor én is ugratok. Ugyanis a víz rohadt hideg lehet...Ha nem leszek bátor, akkor csak napozok. végreeee... első alkalommal a szigeten. 

Google-ról szedtem ezeket a képeket, holnap vagy holnapután megírom a mai élményeimet. :)

Így néz ki a sziget. Mi Eastsoundtól északi irányban vagyunk. Ezért írom, hogy meg van lőve az ember, ha nincs autója. Ahogy látjátok, a komp és a Moran State Parki is jó messze van autó nélkül. 

Háhá, kijátszottam a blogot, mostantól kiemelem a szöveget, amit írok és látható lesz mindig. :)

Ildi - blogspot: 1-1000

Puszilom minden kedves olvasómat!

Képek

 a name tag-em

 Ez Julio Kingdom-ja

A polcon a zöldségeknek az edényei láthatóak, a bal szélen két  nagy mosogató, az egyik épp tele van olvadó sonkával/pulykával. A fém ajtó mögött található az első számú hűtő, a csap mellett meg a nem látható kettes hűtő. :)

 Gyakorlatilag ez a konyha magja. A háttérben látható két oldalt a 2-2 sütő, jobboldalt egy hatalmas "edény" vagy inkább üst . Egy élmény takarítani, mert olyan mély, hogy fürödni lehetne benne. :)

Ez a potwash nevű helység. Itt mossuk el kézzel azokat a nagy tepsiket, amik nem férnek be gépezetbe. ez egyébként az előző kép bal oldalán helyezkedik el. Jól el van dugva, ez az előnye. 

 Ez pedig az a helység, ahol egy nap kétszer biztos megfordulok 1-1 órára. Igen, ez a dishroom. :) A kék ládaszerűségekbe kell beletenni a mosogatnivaló cuccokat, a baloldala a dirty side, ahol az egyik ember kb a kuka mellett áll és pakolja az edényeket, a másik meg közvetlen a gép mellett van. Ő tolja be a "ládákat" a gépbe, és "zuhanyoztatja" le az edényekről a kajadarabokat. Hiába mossa el helyettünk a gép a tányérokat, ha előtte nem öblítjük le őket, eldugul a masina, és ki kell takarítani. Ami nem jön jól, mikor épp kapkodni kell, mert annyi a mosogatnivaló. A jobb oldala a clean side értelemszerűen. :)

Kedd

Az előző napokat igyekszem valahogy összefoglalni. Az utolsó bejegyzés csütörtökről szólt, pénteken a lányok többsége a Tavernban volt megint. Én nagymamisan töltöttem az estét Bibivel, mert nem mentünk velük, mivel mind a ketten göthösek voltunk. Amikor bementünk dolgozni, mondtam Garry-nek, hogy fáj a torkom, meg Bibinek is. Egyből hozott sunflower butter-ba (napraforgó vaj) belenyomott fokhagymát, mert szerinte ez segíteni fog. Max a vámpírokat tartottuk távol aznap, mert jobban nem lettem tőle..sőőt, rágóznom kellett egész nap. Ez mondjuk nem probléma, mert így nem zabálok munka közben. :D

Egy kis kitérő: Itt a sunflower butter a peanut butter (mogyoróvaj) helyettesítője, mivel a táborban nem lehet semmilyen mogyorófélét enni, mert lehet itt olyan kölök, aki allergiás rá. Ízre és állagra tényleg nagyon hasonlít a mogyoróvajra, de azért nem az igazi. A jam-et és a mogyoróvajat ilyen kisebb fagyikiszedővel nyomjuk bele műanyag „poharakba”, ellátjuk tetővel és úgy szolgálják fel mondjuk a reggelinél, ebédnél. Most képzeljétek el az eper vagy akrámilyen lekvárt mogyoróvajjal! Ők ezt tolják, és ez még nem is az extra dolgok közé tartozik. De már megint kezdek eltérni a tárgytól. :)

A lényeg, hogy nagy nehezen túléltük Andrew vezette pénteket és szombatot is. Szombaton megint befogtak lodge-ot takarítani. Az asztalok cipelésekor úgy meghúztam a hátam, hogy még most is fáj, de ma már gond nélkül tudok levegőt venni. Lehet, hogy nem írtam, de Andrew nagyon precíz és maximalista főnök. Ami egyrészt jó is, de általában rossz. :) Nate, aki a hét első felében uralkodik felettünk, tök jó arc, azon van ő is, hogy minél hamarabb végezzünk, meg elég laza. Nála ki lehet könyörögni a 30 perces szünet helyett egy 40 perceset. Egy nap egyébként van a két kajaidő (ebéd, vacsi), amikor van 10-10 percünk betolni az ennivalót, és van egy hosszabb szünetünk is 4 óra felé, ez félórás. Szombaton, amikor mentünk a kabinba Bibivel, találkoztunk Nórival és Iva-val, épp Eastsoundra készülődtek. Én is akartam menni, megvártak a laundry-ban, úgyhogy addig tudtak netezni, amíg én elkészültem. Velünk jött Petra, Dasha és Olga. Ivaval és Nórival egy 12 dobozból álló Budweiser kötetet, Petra valamilyen dobozos alkoholos italt vásárolt. Itt egyébként még az ice teából is készítenek alkoholos verziót. Olga is vett egy doboz sört. A lényeg, csak ezután jött. Kb 10 óra volt mire odaértünk a helyre. Petra és Nóri tudott egy táborhoz közeli partszakaszt, ami nem forgalmas, és ahova le tudunk ülni piálni. El is indultunk, de már a partra való lejutás is tiszta akció volt. Konkrétan a sziklákon kellett felmászni, aztán lemászni. Majd ha nem sötétbe megyünk oda legközelebb, akkor lefényképezem. Vagy leesel és összezúzod magad, vagy az óceánba zúgsz. Remegett is a lábam rendesen. :) A lényeg, hogy épségben odaértünk, Dasha nem jött velünk, mert 11-re a táborban akart lenni, akkor meg 10 óra után jártunk. Nyílt titok közöttünk, hogy Wood-dal kavarnak, de nem akar róla beszélni, mi pedig ezt tiszteletben is tartjuk. Képzeljétek el, hogy onnan látni lehetett Vancouver fényeit! Annyira durva, hogy ilyen közel vagyunk Kanadához. :)

Megittuk a söreinket, a 4. dobozt már mind a hárman az üres flakonunkba töltöttük, mert éjfél előtt haza kellett érnünk. Minden bizonyítékot magunk mögött hagyva valahova a sötétbe hajítottuk az üres dobozokat, és csörtettünk fel a camp-re. Olyan 20 percbe telt mire odaértünk, elegánsan elkéstünk a curfew kezdéséről, de nem ütköztünk senkibe sem. Nóri mesélte ezekről a firefly-okról (akik zseblámpával razziáznak a tábor területén), hogy egyszer egy lányt meg egy fiút elkezdtek üldözni, mert nem a szobájukban voltak a tilalom idején. Szerencséjükre mind a ketten gyorsabban futottak és beértek a kabinjukba, de össze-vissza zúzták a sötétben a lábaikat. :)

Vasárnap majdnem mindenki day off-on volt, én húztam a malmot...azt hiszem ez volt az a nap, mikor még a laundry-ban sem volt net. Semmi különös nem történt, vagy legalábbis az emlékeim ezt súgják. Ja, de! Aznap volt szeretett főnökünknek, Andrew-nak a szülinapja. Itt az a szokás, hogy a lodge-ban vacsorakor Wood odahívja az illetőt a mikrofon közelébe. Kap egy nagy happy birthday-es sapkát, egy idióta napszemcsót és ezután eléneklik neki a happy birthday-t. Úúúúúúgy örülök, hogy engem nem fognak felköszönteni, tiszta zavarban lennék. Tehát ennek a suhancnak aznap szülinapja volt, meghívta a partijába Siya-t, Jason-t, Laurát és Ditát. Ami végül is a Tavernban volt. Minket kifelejtett, olyan mérgesek voltunk rá, mert azért ez bunkóság volt részéről.

Hétfőn Nate volt bent, miután végeztünk mondta, hogy van-e kedvünk bemenni a Tavernba, mert akkor megkérdezi Andrew-t is. Alia, Andrew és Nate egy kabinban, külön szobákban vannak, az első kettőnek van autója. Bibivel igent mondtunk, munka után, hazamentünk, gyorsan elkészültünk és odamentünk a kabinjuk elé. Andrew mondta, hogy jön Alia is, úgyhogy mi az ő autójával megyünk majd be.

Gyakorlatilag biliárdoztunk egész este, és megittunk pár sört. Nem vagyok valami hűdeprofi játékos, de Nate, aki nagyon jól tolja, mondta, hogy ügyes vok. Jessssz! :) Alia másnap, kedden dolgozott a reggeli műszakban, ezért curfew előtt már a táborban is voltunk. Andrew és Nate ottmaradt, lejátszottak egymás között egy gyors meccset, aztán ők is hazahúzták a seggüket.

Kedden Nate volt a főnök. Sütöttünk csokis muffint is, atomfinom lett. Ja és Kimberly leszidta a csapatot, mert eldugult az egyik mosogató a dishroom-ban, amit két maintenance fickó csinált meg. Látnotok kellene hogy beszél Kim, amikor osztja az embert. Egyszerre semmisülsz meg, vagy rá mérges és félsz tőle és és és.... sorolhatnám. Tényleg nem szeretem azt a nőt, pedig nagyon próbálkozom. És megérkezett a bankkártyám is, majd szerdán vagy csütörtökön lecsekkolom, hogy mennyi pénz van rajta. Legalábbis remélem, hogy van rajta zseton. :)

Anya, amióta itt vagyok, még nem fájt a fejem! Lehet, hogy az óceáni fuvallat az oka, örülök neki nagyon. :)

Csütörtök

Ma nagyon jól indult a nap, szokásos módon elaludtuk Bibivel a reggelit, de mint említettem ez nem para, mert akkor jutunk kajához, amikor csak akarunk. Michelle kiadta feladatnak, hogy készítsünk megint szeretet csomagokat a hétvégi kirándulóknak. Ezzel nagyjából fél 5-5-ig elvoltunk. Pepecselős feladat, mert nem túl jó, ha mondjuk egy vega sonkás szendvicset kap, vagy valakinek éppen nem jut semmi. Bár annyi minden van a zacsiban, hogy éhen nem halnának, az tuti. Ez a munka azért áldás is, mert ilyenkor békén hagynak minket, hiszen a papíron rajta van, hogy miből mennyit kell belerakni a csomagokba. Ja és Bibivel csináltunk humuszt! És természetesen finom lett. :) Elérkezett a vacsora, hal volt rizzsel és párolt zöldséggel. Desszertnek brownie, amit most az egyszer kihagytam, mert erős voltam és kibírtam a napot édesség nélkül. Azaz majdnem, mert megint bedurrantottam egy csomag oreot. :)

Az ebéd egyébként hamburger volt sültkrumplival... ezt úgy kell elképzelni, hogy az ebédlőben van a hamburgerzsemle, de tényleg olyan ami a mekiben is van. A konyhán meg külön tányérokon a sajt&zöldségek, illetve a majonéz, hús, sültkrumpli. Ha elfogyott valamelyik asztalnál mondjuk a hús, akkor jön azzal a tállal vissza a konyhába, és mi újratöltjük a készlet erejéig. Én inkább humuszos szendvicset ettem sonkával, sok sajttal és paradicsommal.

Vacsora végén szerencsére a dishroom-ot is elkerültem, mert én nyertem meg a potwash nevű helységet. Itt a nagy tepsiket kellett elmosnom, amiken a halak sültek, húsz, azaz 20 darabot. Jó sokáig tartott, de legalább nem kellett kapkodnom, nem úgy mint Bibinek a dishroom-ban. Ma én voltam a soros, hogy kitakarítsam a wc-t. Annyira nem vittem túlzásba a dolgot, mert csak felmostam ott, meg szöszöltem egy kicsit, hogy úgy tűnjön, mintha nagyon alkotnék valamit. :) Egyébként teljesen rendben van a helység, meg a délelőtti műszakban is kitakarítja valaki, mielőtt hazamenne, szóval tényleg felesleges kétszer 1 nap...

Fél 8 volt, mikor végeztünk a felmosással, ami kb az utolsó fázisa a munkának, erre mondja Andrew nekem és Siya-nak, hogy fejezzük be a granolát.

Így néz ki nagyjából:

Volt vagy 6 tepsink, amibe bele kellett öntenünk egy adag mazsolát és egy adag szárított áfonyát, ezt pedig összekeverni. Mivel a granolát úgy sütik, teljesen összeáll egy tömbbé, amit valamilyen módon műzliszerűvé kell tördelni, ami azt jelentette, hogy huss a felmosásnak, tiszta ganyé lett a konyha..megint. De ez már senkit nem érdekelt, mindenki haza akart menni. Julio, Ana és Bibi is besegített, hogy gyorsabban végezzünk, de tiszta hülye ez az ember, ilyenkor kiadja feladatnak.

Offolok:

Dita a szoba egyik amerikai lakója, már vagy másfél hete köhög, de a legundorítóbb módon: krahácsol, csulázik fuujj.. ez még nekem is sok. Ez azért para, mert mi szinte mind a konyhában dolgozunk, szóval ha ágynak dőlünk miatta, akkor éhen hal a tábor. Velünk együtt. És ami a legnagyobb baj, hogy van egy Health Hut nevű ház, ahova be lehet feküdni, és addig ott lehet aludni esténként, amíg jobban nem érzi magát az ember. Bármi bajjal lehet oda menni. Bibinek a szeme ma vörös lett, adtam neki még este az aloe verás szemcseppből, valamennyit javult már. Reggel el is ment a Health Hut-ba, ahol mondták, lehetséges, hogy Dita a baj forrása. A szobában már Laura is elég erősen köhög és szarul van, Petra, Nóri, Iva, Bibi és én is elkezdtünk köhögni, szóval hurrá. Itt pedig munka szempontjából nagyon tesznek arra, hogy hogy érzed magad. Ha pl nem mennék három napig, lehet a 4. napon már nem is kellene munkába mennem, vagy ha igen, akkor 1 hónapig nem lenne szabadnapom. Mindenesetre nem akarom kipróbálni egyik opciót sem, igyekszem sok brokkolit és spenótot enni, hogy egészséges és erős legyek. :) Uuuuuh, veszélyes dolog itt a betegség, de tényleg. Holnap be is veszek egy Neo Citrant, biztos ami tuti.

Pusziii

Mivel ezt csütörtökön írtam, update-elem magam: bevettem a Neo Citrant, mert szarul voltam. :)