Sziasztok!

Szóval vasárnap elmentünk Eastsoundra, nagyon aranyos kis város, csak az a baj, hogy innen minden nagyon messze van. Úgy tűnik, hogy bratyizni kell az amerikaiakkal, mert autó nélkül meg vagyunk lőve. Van például egy hegység Mt. Constitution, ami állítólag nagyon szép, de Eastsoundtól elég messze van, csak autóval lehet megközelíteni...mint majdnem mindent ezen a szigeten.

A hétfőnek sikerült megutáltatnia magát velem, mert amikor vettem ki a sütiket a sütőből, megégettem a karom elég rendesen. Kimberly jófej volt, mert egyből hozott valamilyen gélt, ami nem sokat segített, de azért kedves volt tőle. Aznap valószínűleg jó napja volt, mert készített smoothie-t is nekünk. Ez banánból, eperből, narancsléből és szójatejből készült turmix volt. Ma viszont bekattanhatott, mert elég bunkó volt párszor. Alia (a dundee), aki reggel amolyan kisfőnök, mondta nekünk, hogy vagdossuk fel az epreket. Három doboz volt, kb fél óráig csináltuk, amikor készen lettünk vele. Mondta, h menjünk be Kimhez, aki majd megmondja, hogy pontosan mit is kell vele csinálni a továbbiakban. Leb*szott minket, hogy azt a három doboz epret nem kellett volna felvagdosnunk, mert másra kellettek....azt hozzá kell tennem, hogy a szobájából látta, hogy az epreket szeleteljük... a lányok mondták, hogy ilyenkor nem kell vele foglalkozni, nagyon hangulatfüggő.

Csak hogy tiszta legyen a kép: Kim a reggeli műszakban a főnök, ami 7-től 16-ig tart. Én Bibivel a délutániban vagyok, mi 11:30-tól 20:30-ig dolgozunk. Ez azt jelenti, hogy van egy pár órás átfedés, amikor (sajnos) Kim is ott van, sőt, mostanában továbbmarad. Amikor elmegy kb kitör az ünneplés, hogy a sátán elment végre. Van két kislánya, annyira hasonlítanak rá, hogy nem is szeretem őket, pedig nem csináltak velem semmit sem. Nekem ők a sátánkák. :) Szóval amikor nincs a konyhában Kim, akkor elég nyugodt a légkör. Ő és Andrew a két nagy főnök a két műszakban, de alattuk vannak kisebb főnökök is. Ma és tegnap Nate volt a főnök, őt nagyon bírom, jófej, vicces és segítőkész. Ma kiosztotta feladatnak, hogy csináljak Jacek-kal csokis cookie-t. Jaceket viszont nem bírom, nagyon kerüli a munkát, és ezt nem csak én vettem észre. Most vettem a fáradságot és átkonvertáltam a mennyiséget, mivel itt mindent pound-ban vagy ounze-ban adnak meg. Csak a lisztből kellett majdnem 7 kiló...gondolhatjátok mekkora adagok készülnek itt..hihetetlen. És itt tényleg minden nagyobb mint Európában. Az eprek is akkorák voltak mint az öklöm.

A konyhában vannak „idősebbek” is, nemcsak mi diákok. Ha jól emlékszem van 3 vagy 4 latino, ők el salvadoriak. Az egyik Julio, ő a salátabár királya, mindig ő készíti elő a dresszingeket meg a különböző zöldségeket. Nagyon bírom, olyan aranyos az akcentusa. De főleg Jackie-nek, aki tényleg annyira spanyolosan beszél angolul, hogy néha az amerikaiak sem értik mit akar mondani.

Hétfőn rengeteg epret kellett szeletelni, mert aznap este fellowship party volt Dimitrij (tábor vezetője) házában. Mind fagyott volt, úgyhogy egy élvezet volt vagdosni órákon át. :) A party-n szeletelt eper volt, tejszínhabbal és valamilyen sós péksütifélével.

Sok mást is akartam írni, de ha gép elé kerülök elszáll az ihlet. De ha eszembe jut, leírom egy másik posztban.
Ja holnap, azaz szerdán reggel 6-kor indulunk be a civilizációba, mert el kell intéznünk a social security cardunkat. Ez azt jelenti, hogy egész nap felmentést kapunk a munka alól. Jeeeeeee :D

Puszi