Szerdán elmentünk Mount Vernonba, ez volt a legközelebbi város, ahol el tudtuk intézni a social security cardot. Viccesen indultunk, mert mi lányok előbb voltunk a busznál, mint a fiúk. Amikor elindultunk, Sya kérdezte KatiO-t (ejtsd: Kétióó), hogy van-e valami névsor, hogy kik jönnek. Kiderült, hogy Mario-nak is jönnie kellett volna velünk. Visszafordultunk, szerencsétlen ott ácsorgott a megbeszélt helyen, csak mivel késett, ezért valahogy megfeledkezett róla KatiO. A busz természetesen tele volt kajával. Szerencsére gyorsan ment az ügyintézés, 14-en mentünk, és elég hamar végeztünk. Utána elvittek busszal a walmart-ba, ahol 1 órát nézelődtünk. Ez tényleg olyan mint a tesco, csak amerikai verzióban. Vettem pár dolgot, mert Eastsoundon minden drágább. Például egy pakk orbitot valamivel több mint 2 dollárért vásároltam, amiben 3 csomag volt 18-18 darabbal. Ebből egy darab kerül kb másfél dollárba a szigeten... Ja a vásárlás elég nehézkes, mert annyi fémpénzük van, hogy én nem tudom megjegyezni mi mennyit ér. Csak hármas voltam matekból, úgyhogy szenvedek vele elég rendesen. Egyszer már odaadtam az apóimat a boltosnak, hogy számolja ki, mennyit kell adnom, mert nekem nem megy. Ráadásul itt mindenre (kivéve élelmiszer) rápakolnak adót Pár cent változás az egész, de ez elég ahhoz, hogy borítsa a nagy gonddal kiszámolt összegemet.

Tehát voltunk a walmartban, betankoltam két csomag M&M's-szel is, talán kibírja szeptemberig, hogy nem eszem meg. :) Ezután elmentünk egy outletbe, ahol voltak kajáldák is. Ahogy leszálltunk a buszról, mindenki kapott 5 dolcsi kajapénzt. Naná, hogy nem ebédre költöttem el, hanem Nórival és Dáviddal szétnéztünk a boltokban. Ezúton üzenem Csilla, mivel tudom a méreted, vettem neked két GAP fölsőt -ez itt a reklám helye- , és egy szempillagöndörítőt. Az utóbbit lehet megszeretem és nem adom oda. :) De a két fölső a tiéd lesz tutira. Nem maradt sok idő a vásárlásra, de nekem elég volt az a másfél óra, mivel nem akartam otthagyni a vagyonom. Ezután elindultunk visszafelé. Már egy órával indulás előtt ott voltunk a kompnál, mert az van, hogy ha nem fér fel a busz, akkor ez van, meg kell várnia a következőt. A komp pedig elég ritkán jár. Vacsorára haza is értünk, én csak salit ettem meg egy kis húst. Mielőtt buksisimit kapnék, be kell vallanom sokat kávézom. Nagyon finom a kávé, bár gyenge. Teafilterek és kávé állandóan ki van téve az ebédlőbe, így pedig nehéz megállni a kísértést. De cukrot továbbra sem teszek semmibe sem. :)

Mivel Bibi aznap 20:30-ig a konyhán volt, Iva, Nóri és én bementünk Eastsoundra, a Tavernba. Ahányszor belépek abba pubba, olyan mintha egy amerikai filmben lennék. Alig tudom megszokni, de nagyon tetszik. Kipróbáltunk egy amerikai sört, amit végül nem is kellett kifizetnünk, úgyhogy megérte besétálni. Előtte még vett mindenki magának egy-egy kis dobozos jégkrémet, azt az parton be is durrantottuk. Közben megérkezett Bibi és Nate is a pubba, ott voltunk egy kicsit, aztán mentünk haza. Mázli, hogy Nate full amerikai, azaz sehova egy lépést nem tesz kocsi nélkül. Andrew, a főnök autójával mentünk haza, így azért gyorsabban beértünk a camp-be, mint gyalog.

A csütörtöki reggeli: valamilyen péksüti és/vagy muffin (csokis, áfonyás), virsliszerűség és jégbe pakolt főtt tojás, de semmi kenyér...Ja és persze a müzlirengeteg. Sokféle müzli közül lehet választani, nekem a granola a kedvencem. Ha rágugliztok, meglátjátok milyen. Isteni! :) Most már azt is tudom, hogy kell csinálni, mert egy adag elkészítésében én is résztvettem.

Reggeli után, 9-kor elkezdődött egy „Child abusement”-ről szóló előadás, ami kb délig tartott. Annyi mindenre kell figyelniük majd a szerencsétlen counseloroknak...például mindig be kell tartaniuk a hármas szabályt. A szobában vagy két táborozó gyerek és egy counselor, vagy három táborozó gyerek legyen. Mert ha nem ez a felállás, akkor könnyen megeshet, hogy a kölyök kitalálja, hogy őt most molesztálta vagy az egyik társa vagy egy counselor. Ha az éjszaka közepén pipilnie kell a gyereknek, akkor 1 counselornak kötelessége elkísérni őt....mivel ők úgynevezett „open air cabin”-ban lesznek, ami azt is jelenti, hogy a tusoló és a wc nem a kabinban van. És este itt vaksötét van. Semmi lámpa vagy fényforrás. Ha nincs zseblámpád, akkor nagyon könnyen el lehet veszni a táborban, de tényleg. Mi mondjuk nem olyan részén lakunk, ahol el lehet tévedni, de van egy olyan terület, ami teljesen a dzsumbuj-ban van. Tracy Strong Village a neve, nagyon nomád „házszerűségek” vannak ott. Se ajtó se ablak...ideális helyszín egy sorozatgyilkosnak.

Tehát reggeli után kezdődött ez a cucc, egészen addig tartott, hogy belelógott a műszakunkba, aminek örültünk nagyon. Az ebéd cheese pasta volt és hozzá chips. Én nem értem őket, miért kell a nap közepén tortillát vagy chipset zabálni... Az amerikai sajtos tészta atom finom, én hozzá salátát legeltem, hogy legyen már valami egészséges is az ebédemben. A munka viszonylag gyorsan eltelt, Sya-val pontosan 250 darab krumpli keltlett megfeleznünk és füszeres olajos tepsibe raknunk. Az lesz a szombati ebéd egyik része. Utána máris jött is a vacsora. Sült krumpli volt és hamburger, ja és cookie... A buci, nem kerek húsforma volt, hanem Anrew csinált valamilyen csirkés szószos akármit hozzá. Én csak sültkrumplit ettem, meg brokkolit túróval. Ez így furán hangzik, de a túró nem olyan itt mint Magyarországon. Én először azt hittem, hogy a főtt tojás fehér részei vannak felkockázva és valamilyen szószban vannak. Utána olvastam el a konyhában, hogy az túró. Még az íze sem hasonlít rá. Szóval a brokkoli alap volt, nagyon megszerettem. Nyersen állati jó, meg a spenót levele is! :)

Elfelejtettem írni, hogy múltkor pénteken a Tavernban, amikor Andrew is ott volt, mondta, hogy hardworking vagyok, azaz jómunkás ember. :) Én meg nem tudtam magamban tartani, hogy nem fair, hogy csak mi (international staff) csináljuk a takarítás részét a munkának. Mert akkor eléggé pangás volt, nem volt mit elkészíteni, ezért kiadta feladatnak, hogy takarítsuk ki az ebédlőt, tisztítsuk meg az ablakokat stb...Nem esik nehezemre a munka, de mindenki észrevette, hogy csak a külföldieket szívatja ezekkel a feladatokkal. Akkor azt mondta, hogy változtatni fog rajta. Ma, amikor a nagy tepsikről pakolgattam a cookie-kat, kérdezte tőlem, hogy na ez a része jobban tetszik-e. Mondtam neki, hogy naná, de én dolgozni jöttem, nem gáz a takarítás része sem, nehogy félreértsen. Megköszönte, hogy szóltam, változtat rajta és beismerte, hogy valóban sok takarítós melót adott azon a héten. Ennek nagyon örültem, mert azt hittem, hogy nem fog rá emlékezni vagy ha igen, akkor meg pont lekaksizza. De ki tudja meddig tart ez a jófejsége.

Majdnem elfelejtettem leírni: volt csoportfotózás, így mindenki választhatott egy YMCA-s pólót. Én egy lilát szúrtam ki, tök jól néz ki, ezért már megérte eljönni Amcsiba. Csak vicceltem. :) Örülök ennek a plusz súlynak, majd valahogy be kell operálnom a bőröndbe szeptemberben.

Azért durva itt lakni. Ahogy fekszem az ágyban és írom a kis mondanivalóm a wordbe, egyszer csak felsikolt Daisha, az egyik orosz lány. Na mondom mi a cucc van már így éfjél felé. Egy nagy pók mászott rajta állítása szerint. Most rámjött a para, nehogy meglátogasson engem is. Dávid már mondta, hogy múltkor ő is találkozott pókkal az ágyában. Lehet ő az emlegetett szamár és átjött a lányszobába beköszönni. Viccet félretéve, most fééééélek, nem akarok pókot vacsorázni....:( Ilyen rovarközeli találkozások alkalmával mindig a Szilvi jut az eszembe, hogy ő most hogy reagálna.

Ja és annyiszor eszembe juttok! A konyhában valamelyik zenéről, kajáról, mindenről!

Holnap este megint elmegyünk a Tavernba, majd azután adok bővebb helyzetjelentést a szoba számotokra egyenlőre ismeretlen lakóiról. Ha tudok, fényképeket is csatolok.

Puszi, vigyázzatok magatokra! Én is azt teszem egyfolytában! :)