Akkor most a koncentrációs jellegű táborról...

Megérkeztünk a táborba, hát én úgy ledöbbentem...sütött a nap, és olyan szép volt minden, hogy leesett az állam. Mikor behajtottunk a tábor területére csomó ember kint volt a „réten” és játszottak, ismerkedtek. Mindenki aznap jött, és ahogy megláttak minket elkezdtek kiabálni, meg integetni, olyan aranyosak voltak. Kiszálltunk a buszból, odajött egy csomó új arc, bemutatkoztak, tényleg nagyon kedvesek voltak. Jött Dimitrij is -ő a tábor vezetője- üdvözölni minket, mondanom se kell, hogy jó nagy darab. :)

Játszottunk ismerkedős játékokat, amit egy kicsit nehéz volt egyrészt megérteni, másrészt megcsinálni...mert ugye a nagy többség amerikai, szóval gyorsan beszélnek és nem artikulálnak rendesen. Így kicsit nehézkes a dolog, de nem vészes. :)

Mivel Kimberly, a mi főnökünk még Seattle-ben volt, felvenni egy másik embert, ezért egy srác igazított el minket a táborban. Megmutatta mit hol találunk, megint egy csomó embernek bemutatott, aztán elmentünk a házikónkba. Először besokkoltam, amikor megláttam a házat belülről. Büdi volt bent, olyan fa szag vagy valami ahhoz hasonló, a mosdó és a fürdő rész viszont most lett felújítva, az teljesen rendben van.

Így néz ki az egész:

A fiúk a ház másik oldalában vannak, közös az „erkélyünk” szóval sokszor találkozunk velük. Jófejek, van három török, közülük kettő jófej, de a harmadik (Muhhamed) eléggé antiszoc, nem igazán beszélget.

A lakótársaim eddig Dita, ő amerikai lány, de indiaiak a szülei. Van még Laura (őt alig láttuk, de amikor bent van a szobában, mindig olyan mérges a feje...), ő is amerikai. Bibi mondta, hogy azért van itt a két amerikai, hogy csekkoljanak minket, international-eket...

A szobában van még két lány, Bibi (szlovák) és Iva (cseh). Ők nagyon cukifejek, bírom őket, nagyon segítőkészek, velük mentünk be a „városba” is vasárnap este. Alia vitt be minket a kocsijával. Ő is cukifej, a konyhán dolgozik. Otthon nagyon mondogatták, hogy nem árt jóban lenni amerikaiakkal, mert van autójuk, és ha el akarsz menni valahova, akkor egyszerűbb és gyorsabb őket megkérni, hogy vigyenek be. És tényleg! :)

Bementünk a pubba, tiszta amerikai minden...mondjuk erre is számítottam. :) Ott találkoztunk Andrew-val, ő Kimberly – a főnökünk- helyettese, meg Nathan-nel is, ő szintén a konyhán van, olyan kisebb főnöknek számít. Ha nincs ott Kimberly vagy Andrew, akkor Alia vagy Nate az, aki ossza a feladatot. Legurítottunk pár korsó sört, tényleg nem sokat, mert ugye ittasan nem lehet a táborban lenni....meg biliárdoztunk, mert az ott elég trendi. :) És nem is voltam olyan béna! :)

Másnap reggel (9-10 között) Alia rohant be a szobánkba, hogy keljünk gyorsan és együnk valamit, mert 10kor drogtesztre kell mennünk... Eléggé megijedtünk, mert azt hittünk, hogy ezzel az alkoholszintet is mérni fogják. Tényleg nem ittunk sokat, nem azért mentünk be a pubba, hogy berúgjunk, de ezt itt nagyon szigorúan veszik.

Vacsora előtt kipróbáltuk páran a Giant Swing nevű játékot. Guglizzatok rá, mert körülírni elég nehéz a lényegét. Egyedül nem mertem belevágni, úgyhogy Bibivel mentem fel, de úgy be voltam tojva, nagyon magasan voltunk, és amikor kioldottuk magunkat, olyan gyorsan mentünk, hogy hallottam a bukósisakon keresztül a levegőt...de ki akarom próbálni még egyszer, mert nagyon állat, csak elég ijesztő, mert két fa között „hintázunk” és azért féltem, hogy nekivágódunk. De persze ez nem fog előfordulni, mert jól ki van találva a dolog. :)

Estefelé bementünk Eastsound-ra. Bibi-vel, Iva-val, Sya-val (az egyik török) és Jacek-kel. Vettünk valami dobozos alkoholos italt, Four Loko a neve, amit visszaúton megittunk az erdőben. Bujkálni kellett, mivel odafelé kétszer is láttuk a sheriffet. :) Meg vettem valami vitaminos üdítőt, hogy legyen végre egy fél literesem, mert nem árt ha van. Kb semmi íze nem volt, csak a cukor...itt minden tele van nyomva cukorral...értem miért dagadtak az amerikaiak... :)Alia, akiről már korábban írtam, ő is elég husis, és mindig olyan púpos tányérral jön az asztalhoz, hogy csak nézek. :)

ő Alia