Szerdán elmentünk Mount Vernonba, ez volt a legközelebbi város, ahol el tudtuk intézni a social security cardot. Viccesen indultunk, mert mi lányok előbb voltunk a busznál, mint a fiúk. Amikor elindultunk, Sya kérdezte KatiO-t (ejtsd: Kétióó), hogy van-e valami névsor, hogy kik jönnek. Kiderült, hogy Mario-nak is jönnie kellett volna velünk. Visszafordultunk, szerencsétlen ott ácsorgott a megbeszélt helyen, csak mivel késett, ezért valahogy megfeledkezett róla KatiO. A busz természetesen tele volt kajával. Szerencsére gyorsan ment az ügyintézés, 14-en mentünk, és elég hamar végeztünk. Utána elvittek busszal a walmart-ba, ahol 1 órát nézelődtünk. Ez tényleg olyan mint a tesco, csak amerikai verzióban. Vettem pár dolgot, mert Eastsoundon minden drágább. Például egy pakk orbitot valamivel több mint 2 dollárért vásároltam, amiben 3 csomag volt 18-18 darabbal. Ebből egy darab kerül kb másfél dollárba a szigeten... Ja a vásárlás elég nehézkes, mert annyi fémpénzük van, hogy én nem tudom megjegyezni mi mennyit ér. Csak hármas voltam matekból, úgyhogy szenvedek vele elég rendesen. Egyszer már odaadtam az apóimat a boltosnak, hogy számolja ki, mennyit kell adnom, mert nekem nem megy. Ráadásul itt mindenre (kivéve élelmiszer) rápakolnak adót Pár cent változás az egész, de ez elég ahhoz, hogy borítsa a nagy gonddal kiszámolt összegemet.

Tehát voltunk a walmartban, betankoltam két csomag M&M's-szel is, talán kibírja szeptemberig, hogy nem eszem meg. :) Ezután elmentünk egy outletbe, ahol voltak kajáldák is. Ahogy leszálltunk a buszról, mindenki kapott 5 dolcsi kajapénzt. Naná, hogy nem ebédre költöttem el, hanem Nórival és Dáviddal szétnéztünk a boltokban. Ezúton üzenem Csilla, mivel tudom a méreted, vettem neked két GAP fölsőt -ez itt a reklám helye- , és egy szempillagöndörítőt. Az utóbbit lehet megszeretem és nem adom oda. :) De a két fölső a tiéd lesz tutira. Nem maradt sok idő a vásárlásra, de nekem elég volt az a másfél óra, mivel nem akartam otthagyni a vagyonom. Ezután elindultunk visszafelé. Már egy órával indulás előtt ott voltunk a kompnál, mert az van, hogy ha nem fér fel a busz, akkor ez van, meg kell várnia a következőt. A komp pedig elég ritkán jár. Vacsorára haza is értünk, én csak salit ettem meg egy kis húst. Mielőtt buksisimit kapnék, be kell vallanom sokat kávézom. Nagyon finom a kávé, bár gyenge. Teafilterek és kávé állandóan ki van téve az ebédlőbe, így pedig nehéz megállni a kísértést. De cukrot továbbra sem teszek semmibe sem. :)

Mivel Bibi aznap 20:30-ig a konyhán volt, Iva, Nóri és én bementünk Eastsoundra, a Tavernba. Ahányszor belépek abba pubba, olyan mintha egy amerikai filmben lennék. Alig tudom megszokni, de nagyon tetszik. Kipróbáltunk egy amerikai sört, amit végül nem is kellett kifizetnünk, úgyhogy megérte besétálni. Előtte még vett mindenki magának egy-egy kis dobozos jégkrémet, azt az parton be is durrantottuk. Közben megérkezett Bibi és Nate is a pubba, ott voltunk egy kicsit, aztán mentünk haza. Mázli, hogy Nate full amerikai, azaz sehova egy lépést nem tesz kocsi nélkül. Andrew, a főnök autójával mentünk haza, így azért gyorsabban beértünk a camp-be, mint gyalog.

A csütörtöki reggeli: valamilyen péksüti és/vagy muffin (csokis, áfonyás), virsliszerűség és jégbe pakolt főtt tojás, de semmi kenyér...Ja és persze a müzlirengeteg. Sokféle müzli közül lehet választani, nekem a granola a kedvencem. Ha rágugliztok, meglátjátok milyen. Isteni! :) Most már azt is tudom, hogy kell csinálni, mert egy adag elkészítésében én is résztvettem.

Reggeli után, 9-kor elkezdődött egy „Child abusement”-ről szóló előadás, ami kb délig tartott. Annyi mindenre kell figyelniük majd a szerencsétlen counseloroknak...például mindig be kell tartaniuk a hármas szabályt. A szobában vagy két táborozó gyerek és egy counselor, vagy három táborozó gyerek legyen. Mert ha nem ez a felállás, akkor könnyen megeshet, hogy a kölyök kitalálja, hogy őt most molesztálta vagy az egyik társa vagy egy counselor. Ha az éjszaka közepén pipilnie kell a gyereknek, akkor 1 counselornak kötelessége elkísérni őt....mivel ők úgynevezett „open air cabin”-ban lesznek, ami azt is jelenti, hogy a tusoló és a wc nem a kabinban van. És este itt vaksötét van. Semmi lámpa vagy fényforrás. Ha nincs zseblámpád, akkor nagyon könnyen el lehet veszni a táborban, de tényleg. Mi mondjuk nem olyan részén lakunk, ahol el lehet tévedni, de van egy olyan terület, ami teljesen a dzsumbuj-ban van. Tracy Strong Village a neve, nagyon nomád „házszerűségek” vannak ott. Se ajtó se ablak...ideális helyszín egy sorozatgyilkosnak.

Tehát reggeli után kezdődött ez a cucc, egészen addig tartott, hogy belelógott a műszakunkba, aminek örültünk nagyon. Az ebéd cheese pasta volt és hozzá chips. Én nem értem őket, miért kell a nap közepén tortillát vagy chipset zabálni... Az amerikai sajtos tészta atom finom, én hozzá salátát legeltem, hogy legyen már valami egészséges is az ebédemben. A munka viszonylag gyorsan eltelt, Sya-val pontosan 250 darab krumpli keltlett megfeleznünk és füszeres olajos tepsibe raknunk. Az lesz a szombati ebéd egyik része. Utána máris jött is a vacsora. Sült krumpli volt és hamburger, ja és cookie... A buci, nem kerek húsforma volt, hanem Anrew csinált valamilyen csirkés szószos akármit hozzá. Én csak sültkrumplit ettem, meg brokkolit túróval. Ez így furán hangzik, de a túró nem olyan itt mint Magyarországon. Én először azt hittem, hogy a főtt tojás fehér részei vannak felkockázva és valamilyen szószban vannak. Utána olvastam el a konyhában, hogy az túró. Még az íze sem hasonlít rá. Szóval a brokkoli alap volt, nagyon megszerettem. Nyersen állati jó, meg a spenót levele is! :)

Elfelejtettem írni, hogy múltkor pénteken a Tavernban, amikor Andrew is ott volt, mondta, hogy hardworking vagyok, azaz jómunkás ember. :) Én meg nem tudtam magamban tartani, hogy nem fair, hogy csak mi (international staff) csináljuk a takarítás részét a munkának. Mert akkor eléggé pangás volt, nem volt mit elkészíteni, ezért kiadta feladatnak, hogy takarítsuk ki az ebédlőt, tisztítsuk meg az ablakokat stb...Nem esik nehezemre a munka, de mindenki észrevette, hogy csak a külföldieket szívatja ezekkel a feladatokkal. Akkor azt mondta, hogy változtatni fog rajta. Ma, amikor a nagy tepsikről pakolgattam a cookie-kat, kérdezte tőlem, hogy na ez a része jobban tetszik-e. Mondtam neki, hogy naná, de én dolgozni jöttem, nem gáz a takarítás része sem, nehogy félreértsen. Megköszönte, hogy szóltam, változtat rajta és beismerte, hogy valóban sok takarítós melót adott azon a héten. Ennek nagyon örültem, mert azt hittem, hogy nem fog rá emlékezni vagy ha igen, akkor meg pont lekaksizza. De ki tudja meddig tart ez a jófejsége.

Majdnem elfelejtettem leírni: volt csoportfotózás, így mindenki választhatott egy YMCA-s pólót. Én egy lilát szúrtam ki, tök jól néz ki, ezért már megérte eljönni Amcsiba. Csak vicceltem. :) Örülök ennek a plusz súlynak, majd valahogy be kell operálnom a bőröndbe szeptemberben.

Azért durva itt lakni. Ahogy fekszem az ágyban és írom a kis mondanivalóm a wordbe, egyszer csak felsikolt Daisha, az egyik orosz lány. Na mondom mi a cucc van már így éfjél felé. Egy nagy pók mászott rajta állítása szerint. Most rámjött a para, nehogy meglátogasson engem is. Dávid már mondta, hogy múltkor ő is találkozott pókkal az ágyában. Lehet ő az emlegetett szamár és átjött a lányszobába beköszönni. Viccet félretéve, most fééééélek, nem akarok pókot vacsorázni....:( Ilyen rovarközeli találkozások alkalmával mindig a Szilvi jut az eszembe, hogy ő most hogy reagálna.

Ja és annyiszor eszembe juttok! A konyhában valamelyik zenéről, kajáról, mindenről!

Holnap este megint elmegyünk a Tavernba, majd azután adok bővebb helyzetjelentést a szoba számotokra egyenlőre ismeretlen lakóiról. Ha tudok, fényképeket is csatolok.

Puszi, vigyázzatok magatokra! Én is azt teszem egyfolytában! :)

Sziasztok!

Szóval vasárnap elmentünk Eastsoundra, nagyon aranyos kis város, csak az a baj, hogy innen minden nagyon messze van. Úgy tűnik, hogy bratyizni kell az amerikaiakkal, mert autó nélkül meg vagyunk lőve. Van például egy hegység Mt. Constitution, ami állítólag nagyon szép, de Eastsoundtól elég messze van, csak autóval lehet megközelíteni...mint majdnem mindent ezen a szigeten.

A hétfőnek sikerült megutáltatnia magát velem, mert amikor vettem ki a sütiket a sütőből, megégettem a karom elég rendesen. Kimberly jófej volt, mert egyből hozott valamilyen gélt, ami nem sokat segített, de azért kedves volt tőle. Aznap valószínűleg jó napja volt, mert készített smoothie-t is nekünk. Ez banánból, eperből, narancsléből és szójatejből készült turmix volt. Ma viszont bekattanhatott, mert elég bunkó volt párszor. Alia (a dundee), aki reggel amolyan kisfőnök, mondta nekünk, hogy vagdossuk fel az epreket. Három doboz volt, kb fél óráig csináltuk, amikor készen lettünk vele. Mondta, h menjünk be Kimhez, aki majd megmondja, hogy pontosan mit is kell vele csinálni a továbbiakban. Leb*szott minket, hogy azt a három doboz epret nem kellett volna felvagdosnunk, mert másra kellettek....azt hozzá kell tennem, hogy a szobájából látta, hogy az epreket szeleteljük... a lányok mondták, hogy ilyenkor nem kell vele foglalkozni, nagyon hangulatfüggő.

Csak hogy tiszta legyen a kép: Kim a reggeli műszakban a főnök, ami 7-től 16-ig tart. Én Bibivel a délutániban vagyok, mi 11:30-tól 20:30-ig dolgozunk. Ez azt jelenti, hogy van egy pár órás átfedés, amikor (sajnos) Kim is ott van, sőt, mostanában továbbmarad. Amikor elmegy kb kitör az ünneplés, hogy a sátán elment végre. Van két kislánya, annyira hasonlítanak rá, hogy nem is szeretem őket, pedig nem csináltak velem semmit sem. Nekem ők a sátánkák. :) Szóval amikor nincs a konyhában Kim, akkor elég nyugodt a légkör. Ő és Andrew a két nagy főnök a két műszakban, de alattuk vannak kisebb főnökök is. Ma és tegnap Nate volt a főnök, őt nagyon bírom, jófej, vicces és segítőkész. Ma kiosztotta feladatnak, hogy csináljak Jacek-kal csokis cookie-t. Jaceket viszont nem bírom, nagyon kerüli a munkát, és ezt nem csak én vettem észre. Most vettem a fáradságot és átkonvertáltam a mennyiséget, mivel itt mindent pound-ban vagy ounze-ban adnak meg. Csak a lisztből kellett majdnem 7 kiló...gondolhatjátok mekkora adagok készülnek itt..hihetetlen. És itt tényleg minden nagyobb mint Európában. Az eprek is akkorák voltak mint az öklöm.

A konyhában vannak „idősebbek” is, nemcsak mi diákok. Ha jól emlékszem van 3 vagy 4 latino, ők el salvadoriak. Az egyik Julio, ő a salátabár királya, mindig ő készíti elő a dresszingeket meg a különböző zöldségeket. Nagyon bírom, olyan aranyos az akcentusa. De főleg Jackie-nek, aki tényleg annyira spanyolosan beszél angolul, hogy néha az amerikaiak sem értik mit akar mondani.

Hétfőn rengeteg epret kellett szeletelni, mert aznap este fellowship party volt Dimitrij (tábor vezetője) házában. Mind fagyott volt, úgyhogy egy élvezet volt vagdosni órákon át. :) A party-n szeletelt eper volt, tejszínhabbal és valamilyen sós péksütifélével.

Sok mást is akartam írni, de ha gép elé kerülök elszáll az ihlet. De ha eszembe jut, leírom egy másik posztban.
Ja holnap, azaz szerdán reggel 6-kor indulunk be a civilizációba, mert el kell intéznünk a social security cardunkat. Ez azt jelenti, hogy egész nap felmentést kapunk a munka alól. Jeeeeeee :D

Puszi

Tegnap még day offunk volt és délután kisütött a nap, úgyhogy besétáltunk Eastsoundra. Nagyon szép és nyugodt város.

Íme a képek:

 Ez még a táborban készült kifelé menet

 Az út tele van ilyen postaládával, és persze a caterpillar-okkal

 posta Eastsoundon

 ez a kép annyira tetszik :)

 naplemente a camp-ben

Bibi, Nóri és Iva

 ez a lodge, vagyis az oldala látszik csak :)

 kilátás a lodge teraszáról

 bambii, egyik nap munka után láttam egy kis őzikét is. előttem szaladt el, olyan édi volt

 hát valamilyen szinten ők is háziállatok itt... rengeteg van belőlük

 ő Muzlim

 és az amerikai cookie-m, amit én csináltam meg Bibi :)

 ő Iva

 Bibi, Iva, Muzlim, Siyam és Jason

(ja és én :D )

A csütörtököt el kell mesélnem! Wood, egy afro srác a táborból, estére vetélkedőt szervezett a szabadban. Még reggel mindenkitől megkérdezte a kedvenc színét, ami piros, lila, zöld vagy kék lehetett. :) Amilyen színt mondtam, olyanba kellett mennem a vetélkedőre. Bibivel és Ivaval egy csapatban -a pirosban- voltunk. Mivel erről az egy színről tudtam biztosan, hogy van a bőröndömben, ezért ezt mondtam.:) Mivel mi 7-8 között végeztünk aznap a konyhán, késve érkeztünk, de nem volt gond, mert akkor még el sem kezdődött ez az egész. Ott álltunk a csapatunk mellett, Emily, aki amolyan csapatkapitány volt, piros festéket kent az arcunkra és a csuklónkra kötött egy piros szalagot. Wood meg elkezdte kiosztani az international staff zászlóit. Meglepődtem, amikor elsőnek a magyart kezdte el lóbálni, mert nem tudtam mi lesz vele a feladat. De olyan jó érzés volt ott villogni vele. :) Kiosztotta mindenkiét, aztán behívott minket a kör közepébe. Siyam-nak és Mario-nak (kolumbiai) annyi volt a feladata, hogy az anyanyelvükön kellett valami szituációt játszaniuk. Legalábbis ennyit fogtam fel az egészből. Ezután nem történt semmi extra, ez csak egy gesztus volt az amerikaiak részéről, hogy megmutassák mennyire nagyon örülnek nekünk. :) Volt pár játékos feladat, de az egész nem tartott tovább 1 óránál szerintem. Dimitrij, a camp kapitánya készített fényképeket, remélem hamarosan felkerülnek valami elérhető helyre, és akkor fel tudom tölteni a blogra is.

Ma day offunk van, hurrááááá! Meg holnap is. :) De elég kaksi az idő sajnos. Ez az egyetlen alkalom a nyáron, amikor a héten kétszer is szabadnapunk van, utána már csak egy lesz. Tegnap karaoke night volt a Tavern-ban, ami egy pub Eastsoundon. A táborból elég sokan voltak ott, mire mi odaértünk teljesen tele volt a hely. Laura és Dita, a két amerikai lakótársunk már ott volt. Kicsit fura, hogy még csak fel sem ajánlották, hogy elvisznek kocsival. Eastsound ugyanis kb 40-45 percnyi séta...ráadásul az eső is esett. De sebaj! Bibivel, Ivaval, Siyam-mal és Muzlimmal mentünk be, a többieknek nem volt kedvük jönni a szép időjárás miatt. Majdnem elfelejtettem leírni! Ez a két török srác igazi úriember. :D Sok példát tudnék hozni, mondjuk tegnap, amikor elindultunk az esőben, Muzlim kivette az esernyőt a kezemből és ő tartotta nekem. Mondta, hogy ez a fiúk dolga. :) A pubban elég jó volt a hangulat, az amerikaiak kedvesek voltak nagyon. Laura jófej volt, Dita viszont nem sokat beszélt velünk. Ott volt a főnökünk is, Andrew. Ő vitt haza minket meg még kb két-három amerikait. Érdekes, hogy itt mindenki autóval közlekedik, még akkor is, ha tudja, hogy inni fog. Ráadásul amikor a Tavern-ba mentünk, ott mászkált a sheriff is. Tisztára úgy éreztem magam, mint az amerikai filmekben, annyira úgy nézett ki a kalappal a fején. A Tavernban meg főleg: biliárd, sörök, indián kinézetű, kalapos fickók. :)

Sajnos ma is esik..nem tudom mi lesz a program. Nemrég érkezett meg Petra, a másik cseh lány és Nóri, a magyar. Ja meg két orosz is, de velük még nem találkoztam.

Ennyi volt a móka mára, zárul Ildi móka tára :D

Puszi mindenkinek, aki olvassa a blogot! Mivel Csiki nem tud olvasni, de biztos vagyok benne, hogy ha tudna örömmel tenné, úgyhogy simizze meg valaki a buksiját. :)

A konyha

Tegnap fél 1-kor kezdtük az evening shift-et (mi vagyunk az esti műszak), ez fél 9-ig fog tartani, de mivel most még nincsenek gyerekek, nem olyan nagy a hajtás, előbb elmehettünk.

Mondanom se kell, hogy a konyhában minden XXL méret. :)

Én Bibi mellé voltam beosztva, mivel ő volt tavaly is, tudta, mit hogy kell csinálni. Valami csokis sütit kezdtünk el készíteni. Úgy képzeljétek el, hogy az a tál, amibe tettük a hozzávalókat, akkora, hogy simán bele tudtam volna ülni. Elég nagy mennyiséget csináltunk. :) Az egyik hozzávalót megkóstoltam, mert olyan jó illata volt. Az a neve, hogy chocolate chips. Ez úgy néz ki mint a habcsók csak minibe (akkora sincs mint a körmöm). Félig ét félig tejcsoki volt, nagyon finom! Ma sütöttük meg. Fagylaltkiszedővel rátettük a tepsikre, és ahogy sült, kerek lapos süti lett belőle. Olyan mint amit a filmekben lehet látni, csokidarabbal. Szóval ma elkészítettük, meg is kóstoltam egyet, de annyira finom lett, hogy még egyet be kellett durrantanom. :) //tényleg zsírdisznó leszek, mire hazaérek//

Amit nem tudtam, és eléggé ledöbbentett, hogy nem aznapra készítjük a kaját. Például tegnap csináltunk muffint is, áfonyásat, kisütöttük, de csak csütörtökön fogjuk tálalni. Azért most leteszteltük, mit csináltunk. :) Ez is jó lett, természetesen... :P

Amikor kajaidő van, akkor általában a dishpit-ben van három ember. Ez gyakorlatilag az a helység, ahol a tányérokat mossuk el. Van dirty és clean része, kesztyűben vagyunk, és amikor az egyik részénél dolgozunk, akkor nem érhetünk hozzá a másik oldalon lévő tányérokhoz, eszközökhöz. Vagy ha igen, akkor kesztyűt kell váltanunk. Egy nagy gép is van ebben teremben, ahova be kell tolni a tányérokat, meg minden piszkos konyhai dolgot. A végén meg ki kell szedni, és szaladgálni kell a konyhában, hogy minden a helyére kerüljön. Tényleg sietni kell, mert a gépbe folyamatosan tolják be a mosogatnivalót, és nem szabad, hogy feltorlódjon a vége. Elég forrón érkeznek ki a tányérok, főleg a fém eszközök, csumára leégettem az ujjaim tegnap, de ma már minden oké. :)

Ő a főnök:

A kajáról

Ez a legfontosabb! :) Annyira jó kajákat kapunk, hogy szinte fizikailag fáj csak annyit szedni, amennyit meg tudok enni. Olyan nagy a választék, hogy mindig tele tányérral megyek az asztalhoz. Sajnos.

Ami jó, hogy tényleg minden nap eszünk zöldséget: brokkoli (ez alap, hogy mindig van), répa, cékla, saláta ilyenek. De mind nyersen. Ezekhez általában négyféle dresszing van és ezen felül van a „rendes kaja”. Tegnap például tortilla lapot és hozzá valami babos cumót lehetett enni. Hozzá lehetett még szedni tortilla chipset (!) meg a szószt hozzá. És igen, ez ebéd volt. Elég érdekes az étkezési szokásuk, mert annak ellenére, hogy tényleg nagy a zöldségválaszték, mégis sok szart esznek hozzá. Már ettem igazi barbeque szószt, amerikai módra és ma reggelire volt waffle is olyan szósszal. Nagyon finom. :)

Többféle reggeli közül lehet választani. Van müzli négyféle joghurttal, és van mondjuk omlett, vagy pl ma reggel a waffle mini kolbásszal.

Szóval a kaja tényleg állat! :)

Tegnap este a konyhában volt egy spontán barbeque parti, ahol azt hiszem kétféle lében pácolt hús volt. Kicsit undi volt, mert a hús belső része nyers volt...de azért megettem krumplipürével. :)

Amit tapasztaltam, hogy az amerikaiak nagyon lármásak. Folyton ordibálnak, meg kiáltoznak. Ez egy kicsit szokatlan.

ezt ketten csináltuk Bibivel, isteni! :)

Akkor most a koncentrációs jellegű táborról...

Megérkeztünk a táborba, hát én úgy ledöbbentem...sütött a nap, és olyan szép volt minden, hogy leesett az állam. Mikor behajtottunk a tábor területére csomó ember kint volt a „réten” és játszottak, ismerkedtek. Mindenki aznap jött, és ahogy megláttak minket elkezdtek kiabálni, meg integetni, olyan aranyosak voltak. Kiszálltunk a buszból, odajött egy csomó új arc, bemutatkoztak, tényleg nagyon kedvesek voltak. Jött Dimitrij is -ő a tábor vezetője- üdvözölni minket, mondanom se kell, hogy jó nagy darab. :)

Játszottunk ismerkedős játékokat, amit egy kicsit nehéz volt egyrészt megérteni, másrészt megcsinálni...mert ugye a nagy többség amerikai, szóval gyorsan beszélnek és nem artikulálnak rendesen. Így kicsit nehézkes a dolog, de nem vészes. :)

Mivel Kimberly, a mi főnökünk még Seattle-ben volt, felvenni egy másik embert, ezért egy srác igazított el minket a táborban. Megmutatta mit hol találunk, megint egy csomó embernek bemutatott, aztán elmentünk a házikónkba. Először besokkoltam, amikor megláttam a házat belülről. Büdi volt bent, olyan fa szag vagy valami ahhoz hasonló, a mosdó és a fürdő rész viszont most lett felújítva, az teljesen rendben van.

Így néz ki az egész:

A fiúk a ház másik oldalában vannak, közös az „erkélyünk” szóval sokszor találkozunk velük. Jófejek, van három török, közülük kettő jófej, de a harmadik (Muhhamed) eléggé antiszoc, nem igazán beszélget.

A lakótársaim eddig Dita, ő amerikai lány, de indiaiak a szülei. Van még Laura (őt alig láttuk, de amikor bent van a szobában, mindig olyan mérges a feje...), ő is amerikai. Bibi mondta, hogy azért van itt a két amerikai, hogy csekkoljanak minket, international-eket...

A szobában van még két lány, Bibi (szlovák) és Iva (cseh). Ők nagyon cukifejek, bírom őket, nagyon segítőkészek, velük mentünk be a „városba” is vasárnap este. Alia vitt be minket a kocsijával. Ő is cukifej, a konyhán dolgozik. Otthon nagyon mondogatták, hogy nem árt jóban lenni amerikaiakkal, mert van autójuk, és ha el akarsz menni valahova, akkor egyszerűbb és gyorsabb őket megkérni, hogy vigyenek be. És tényleg! :)

Bementünk a pubba, tiszta amerikai minden...mondjuk erre is számítottam. :) Ott találkoztunk Andrew-val, ő Kimberly – a főnökünk- helyettese, meg Nathan-nel is, ő szintén a konyhán van, olyan kisebb főnöknek számít. Ha nincs ott Kimberly vagy Andrew, akkor Alia vagy Nate az, aki ossza a feladatot. Legurítottunk pár korsó sört, tényleg nem sokat, mert ugye ittasan nem lehet a táborban lenni....meg biliárdoztunk, mert az ott elég trendi. :) És nem is voltam olyan béna! :)

Másnap reggel (9-10 között) Alia rohant be a szobánkba, hogy keljünk gyorsan és együnk valamit, mert 10kor drogtesztre kell mennünk... Eléggé megijedtünk, mert azt hittünk, hogy ezzel az alkoholszintet is mérni fogják. Tényleg nem ittunk sokat, nem azért mentünk be a pubba, hogy berúgjunk, de ezt itt nagyon szigorúan veszik.

Vacsora előtt kipróbáltuk páran a Giant Swing nevű játékot. Guglizzatok rá, mert körülírni elég nehéz a lényegét. Egyedül nem mertem belevágni, úgyhogy Bibivel mentem fel, de úgy be voltam tojva, nagyon magasan voltunk, és amikor kioldottuk magunkat, olyan gyorsan mentünk, hogy hallottam a bukósisakon keresztül a levegőt...de ki akarom próbálni még egyszer, mert nagyon állat, csak elég ijesztő, mert két fa között „hintázunk” és azért féltem, hogy nekivágódunk. De persze ez nem fog előfordulni, mert jól ki van találva a dolog. :)

Estefelé bementünk Eastsound-ra. Bibi-vel, Iva-val, Sya-val (az egyik török) és Jacek-kel. Vettünk valami dobozos alkoholos italt, Four Loko a neve, amit visszaúton megittunk az erdőben. Bujkálni kellett, mivel odafelé kétszer is láttuk a sheriffet. :) Meg vettem valami vitaminos üdítőt, hogy legyen végre egy fél literesem, mert nem árt ha van. Kb semmi íze nem volt, csak a cukor...itt minden tele van nyomva cukorral...értem miért dagadtak az amerikaiak... :)Alia, akiről már korábban írtam, ő is elég husis, és mindig olyan púpos tányérral jön az asztalhoz, hogy csak nézek. :)

ő Alia

Az elindulás

Először is köszönöm, azoknak akik kikísértek, nagyon jól esett!! :) Ez az első bejegyzésem, azt sem tudom, hogy milyen stílusban írjak...

Szóval, megérkeztünk Frankfurtba, ott elég sokat -majdnem 3 órát - kellett várnunk Dáviddal, de elütöttük az időt. Annyira, hogy majdnem lekéstük a gépet. Ott ahol konkrétan a gépbe lehet beszállni, a nő már kezdte beütni a kódot, amivel lezárja a „folyosót”, úgy kellett utána szólnunk, hogy áááááállj, mi is itt vagyunk. Úgyhogy mi voltunk az utolsók, akik beszálltak a gépbe. :D

Ja, be sem mutattam: Dávid a másik magyar, akivel még a camp-ben vagyok. Nórival együtt hárman vagyunk.

Ez a frankfurti reptér:

Ezután következett a majdnem 10 órás út...a végére már úgy fájtak a térdeim, mint egy nyugdíjasnak. Azt sem tudtam, hogy üljek, hogy jó legyen. Kaptunk kaját finomakat, de nem eleget. :) A képeket is mellékelem:

Megérkeztünk Chicagoba, ott volt a durvább vámvizsgálat. Elfejtettem írni, mi volt Frankfurban! Minden egyes alkalommal ki kellett operálnom a hátizsákból a laptopot, meg leszerelnem magamról az övet plusz minden sípolós dolgot. Pesten semmi gáz nem volt, Frankfurtban viszont besípoltam. A nő behívott egy elkülönített „cellába” hogy akkor alaposan megmotozzom. Úgy megijedtem, nem tudtam, mi lehet a gond. Besípolt a cipőm. Leszedette velem, aztán elvitte. Hallottam, ahogy beszél egy másik faszival, hogy mit legyen most. Átnézték, megtisztították (na jó, ezt nem csinálták sajnos :D ), aztán visszaadták. Ettől azért kicsit beparáztam, azt hittem, hogy zokniban kell folytatnom az utam. :) Chicagoban nem volt semmi gáz. A repülőn odafelé odaadták a papírokat, amit ki kellett töltenünk. Kettő volt, egy a beutazásról, egy másik meg arról, hogy van-e valami elvámolni valóm. Elég sokat kellett sorban állnunk, a bácsi normális volt, feltett néhány kérdést, aztán továbbengedett. Itt volt elég sok rendőr, kutyákkal szlalonoztak, akik szaglászták a bőröndöket. Egy indiai poggyászából ki is szedettek vmi fűszert :) Én megúsztam mindent, szerencsére.

Ezután megint jött az alaposabb (testüreg :D) vizsgálat, de nem volt semmi gáz, csak elfelejtettem kiszedni a laptopot a hátizsákból, amit észrevettek a monitoron. Amikor ez megtörtént, nem engedték, hogy én vegyem ki a laptopot, hanem a rendőr szedte ki.

A repülőút nagyon fárasztó volt Seattle-be, mert addigra hulla voltam. Eddig az a tapasztalatom, hogy az amerikaiak nagyon kedvesek. Mellettem ült egy fekete faszi, aki megdicsérte az angolom, hogy milyen jó. Ennek úgy örültem. :)

Így néz ki a Chicago-i reptér:

Mutatok pár képet a Chicago-Seattle útról és a Space Needle-ről, az a sárga tetejű épület az.

Seattle-ben már várt ránk Kimberly, sárga YMCA-s táblát villogtatva. Még várnunk kellett egy brit lányra, őt kb negyed óra múlva meg is találtunk. Ezután hívta a hotel shuttle-t, és elmentünk a Holiday Inn-be. :) Csatolok képet is, hogy irigykedjetek. Minden tiszta amcsi, az ágyak, a kapcsoló, a reggeli... Az a baj, hogy kezdek elveszni a részletekben és nem haladok a bloggal.

első amerikai hamburgerem

Nem volt idő megpakolni cuccal, mert a komp indult, szóval így elég kaki volt, mert gyakorlatilag hús volt az egész

Szóval vasárnap reggel elindultunk Anacortes felé ahol a kompra vártunk jó sokat.

Anacortes és a kompról készített képek:

Dávid, Jacek (lengyel) és Mario (kolumbiai)

velük indultam Seattle-ből

Orcas! nagy nehezen odaértünk. Majdnem 1 órányit kompoztunk.

Nemsokára jön a következő bejegyzés, de fél óra és menni kell dolgozni, annyi idő alatt meg nem tudom megcsinálni... :)